Délmagyar logó

2017. 08. 19. szombat - Huba 20°C | 35°C Még több cikk.

Panelmilliárdok

"...mindent meg kellene tennünk azért, hogy ezeket az ezerszer szidott panelokat végre hőszigetelt gatyába rázzuk..."
Néhány évvel ezelőtt biztos azt mondtam volna: kérem, tízmilliárd forint óriási összeg. Ma már – köszönhetően a pénzt lassan, de biztosan elértéktelenítő inflációnak, s látván, hogy egy-egy magánvagyon egyik évről a másikra ennek többszörösével is megnőhet –, már korántsem vagyok annyira biztos abban, hogy tízmilliárd olyan összeg, aminek előteremtése gigantikus gondot okozhat, mondjuk egy ország számára.

Mint nemrégiben megjelent írásunkból kiderült: nem is az. A magyar állam például az elmúlt évek egyik legsikeresebb projektjére, a panelrekonstrukciós programra ennyi pénzt jövőre elő is tud kotorni az államkincstár rejtett zugaiból. Ennyit, de egy fillérrel sem többet. Mivel a szegedi önkormányzat is lehetőségeinek határához érkezett (ami nem csoda, mert járva az országot, megállapíthattam egyszerű szemlélődőként is, hogy Szeged azon városok közé tartozott, amelyek a legtöbbet és a legnagyobb eredményességgel áldoztak a betonházak megszépítésére), úgy tűnik, megtorpan a panelcsinosítás. Ez pedig Magyarországon sokakban olyan érzést kelt: na, ez is befulladt, keresztet vethetünk rá.

Kesergés helyett inkább kezdjünk el számolni! Az államilag panelre szánt panelvilágunkban, ott, ahol ilyen házakban milliók élnek, nem éppen jószántukból, mégis mekkora áldozat is a rekonstrukcióra elkülönített tízmilliárd? Például 5 kilométer autópálya ára. Például egynegyednyi völgyhíd a Balaton mellé. Például a pesti metró megépítésére szánt összeg talán egynegyvened része. A kormányzati negyedre félre tett összeggel pedig, ha megengedik, most össze sem vetném, mert még azzal vádolnának: egy csak és kizárólag költségkímélő szándékkal tervezett beruházást támadok.

No, de hagyjuk is! Maradjunk csak a mi kis szürke, felújításra váró paneljainknál, amelyek úgy nyelik a hőt, mint éhes kacsa a nokedlit; vagy amelyeknél energiapazarlóbb építési módot még nem talált föl az emberiség. A rekonstrukciójuk tehát korántsem csak házak szépítéséről szól, hanem energiatakarékosságról egy olyan világban, ahol éppen attól rettegünk leginkább: az energia hiánya lesz a XXI. században is túlélésre pályázó emberiség legnagyobb gondja.

Vagyis mindent meg kellene tennünk azért, hogy ezeket az ezerszer szidott panelokat végre hőszigetelt gatyába rázzuk, átalakítsuk fűtési rendszereiket, színekkel takarjuk szürkeségüket, hogy élhetőbbé, gazdaságosabbá tegyük saját világunkat. Ha valamin – vélem én, s gyanítom, vagyunk még egy páran –, hát éppen ezen a programon nem lehetne spórolnia az országnak.

Mivel az ezerszer megszorongatott önkormányzatoktól aligha várhatjuk el, hogy még többet áldozzanak, a lakosság bukszája is éppen elég lapos, csak egyszereplős lehet ez a Ki vállaljon nagyobb áldozatot? című társasjáték. Igen, kérem, az állam tekintse át, jó fiókba pakolt-e minden költségvetési milliárdot, vagy akad olyan pénz, ami jobb helyen lenne azon a polcon, amire azt írták ki: panelprogram. Ha pedig még abból a gigantikus pénzből, amit uniós támogatásként szólítunk, s amitől tejjel-vajjal fürösztő Kánaánt reméltünk nem is oly régen, nem tejet, s vajat vennénk, hanem paneleket beborító szigetelőanyagot, hát tegyük meg.

Csak a panelprogram ne torpanjon meg! Addig semmiképp, amíg házaknak tízezrei lehelik a meleget az utcára, s emberek százezreinek torkából szakad fel a káromkodás, ha megkapják a fűtésszámlát.

Olvasóink írták

  • 1. triatlonos 2007. november 18. 08:41
    „Semmi gondom a panalprogrammal, jó ötletnek tartom, csak nem igazságos, mert csak a társadalom egy rétegére vonatkozik, természetesen az adófizetők pénzéből. Miért másodrendű állampolgárok azok, akik családi házban laknak, és az árvizi épités után még a külső vakolat sem készült el, vagy azok akik a régi épitésű - tégla, vályog vegyes falazatú - házban laknak. Gyakori eset, hogy amikor fúj a szél belül mozog a függöny, tehát a nyilászárók cseréje indokolt lenne, mert a fűtési költség jelentős. Ki tud itt igazságot tenni? A legigazságosabb az lenne, ha mindenkinek egyforma esélye lehetne, de ettől még messze vagyunk. Az egyik panelplusszus kollegám, aki szabadidejében sétáltatja az asszonyt a szökőkút körül, lelkesen beszél arról, hogy milyen kedvező feltételekkel csomagolták be a lakását, és megvehette a hatmillás autót. Családunk pedig saját erőből korszerűsitette a fütést, cserélte a nyilászárókat, épitett garázst a 20 éves autónak, és kiváncsian várja az ingatlanadót! Mert mindig az a harácsolás!”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Erkölcsi fölény

"Akik a Presztízs Díjat átvehették, olyan vállalkozást működtetnek, amely jobban fejlődik, mint… Tovább olvasom