Délmagyar logó

2016. 12. 06. kedd - Miklós -5°C | 2°C

Pápá, babák!

JEGYZET - "Nem véletlen, hogy az állásinterjúkon kerek-perec nekiszegezik a kérdést a pályázónak: van-e kisgyereke, tervez-e a jövőben?"
Egyre kevesebb baba születik. A folyamat 1975-ben kezdődött, azóta egyre elkeserítőbb a helyzet, ha a statisztikára pillantunk. Megjegyzem, a 70-es években a Ratkó-korszakban születettek kerültek családalapító korba – a Ratkó Anna nevével fémjelzett 50-es évek elején az „asszonynak szülni kötelesség, leánynak dicsőség" jelszó, na meg az abortusztilalom és a gyermektelenségi adó is arra ösztönözte a nőket, hogy gyereket vállaljanak. Míg 3–4 évtizede 8000 baba érkezésének örülhettek Csongrád megyében, addig mára a létszám 3350-re apadt. Az előrejelzések szerint, amennyiben a tendencia folytatódik, 2020-ra 9 millióra csökken az ország lélekszáma.

Biológiai értelemben az lenne az ideális, ha a nők 18–27 éves korukban hoznák világra gyermekeiket – mondja a szakember. Mára azonban nagyon sokan csak harmincas éveikben tervezik a szülést. Miért? Az előtte lévő időszakot az álláskeresésnek, a karrierépítésnek szentelik. Érthető, hogy szeretnék megalapozni jövőjüket, anyagi, családi helyzetüket – párjukkal együtt. A szülést követően pedig a legtöbben a lehető leghamarabb igyekeznek vissza dolgozni, nehogy elveszítsék állásukat. Aztán ha a gyermek beteges, az anyuka sokszor van táppénzen, nem nézik jó szemmel a munkáltatók. Nem véletlen, hogy az állásinterjúkon kerek-perec nekiszegezik a kérdést a pályázónak: van-e kisgyereke, tervez-e a jövőben? Ilyenformán nem előny a gyermek a munkavállalásnál. Nem csoda, hogy sokan eleve csak egy gyermeket vállalnak. Egyelőre a vágyálom kategóriába sorolható a három-négy gyermekes családmodell elterjedése.

Harmincas kismama, negyvenes kispapa – nem ritkaság manapság. Nagyszüleink ebben a korban már éppen nagyszülővé váltak. Nem csoda, hogy időnként a bölcsiben, oviban azt gondolják, hogy az unokájáért jött valaki, nem a gyermekéért. A folyamat visszafordítására üdvözítőbb megoldás lenne az egyének anyagi helyzetének stabilizálódása, mintsem visszanyúlni a Ratkó-korszak módszereihez.

Olvasóink írták

  • 1. macs 2012. május 10. 10:52
    „Nem újdonság, hogy megkérdezik a pályázót van-e kisgyereke, ha nincs akkor tervez-e a jövőben. Tőlem azt is megkérdezték, hol lakik a nagymama. És ez nem mostanába történt, hanem 30-35 évvel ezelőtt. :-)
    Sőt, mivel a kicsi sokat betegeskedett, a fönőköm nagyon kedvesen elmondta, nekem, csak a kötelező béremelést adja, mert megbízhatatlan munkaerő vagyok. Mit mondjak, rosszul esett, de kénytelen voltam belátni, amikor táppénzen vagyok, a többiek dolgoznak helyettem.
    Manapság se jobb a helyzet. Van olyan ismerősöm, aki azért kérte, hogy a létszámleépítésnél küldjék el előre hozott öregségi nyugdíjba, hogy a lánya visszamehessen dolgozni. Segít a gyerekeken, de mostanság élősködőnek titulálják.
    Tényleg el kéne dönteni, mit is akarunk. :-(”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Büdös zsidó

"Tanárnak, orvosnak, politikusnak is akad tennivalója. " Tovább olvasom