Délmagyar logó

2017. 04. 29. szombat - Péter 7°C | 22°C Még több cikk.

Parasztsonka

JEGYZET - "Ma az igazi sonka, amit fölösleges szagolgatni, nyomogatni, nem boltból származik: otthon függ a kamrában."
Lehangoló olvasmány az élelmiszeripari szakértő jó tanácsa húsvét előtt arról, hogyan érdemes sonkát venni. A fóliába csomagolt holmit hiába szagolgatná az ember, azt nyomkodni kell. Ne legyen túl kemény, de ha nagyon puha, valószínűleg sok benne a páclé. A gyorsérlelésű sonkát nem tanácsos korán kibontani, úgy nem tartható el sokáig. Ha már kibontjuk, rögtön meg kell mosni, és előtte-utána érdemes szagolni. A mosás előtti kellemetlen szag a védőgázé, de ha továbbra is büdös, célszerű visszavinni. A hagyományos, nem fóliázott sonka akkor is lehet rossz, ha egyébként jó illatú. Hozzáértők a megfelelő helyre beszúrnak egy kötőtűt, kihúzzák, szagolják. Ítélnek. A blokkot el kell tenni, így ha végül nem is lesz ehető sonka az asztalon, legalább élhet az ember fogyasztói jogaival.

A modern piac, amely eltüntette a szezonokat, és mindig mindent ad, változó áron és minőségben, megteremtette a tudatos és gyanakvó vásárlót. Vigyázni kell, mert idehozzák nekünk a mocskot az unióból; ezt a választási kampányban is lehetett hallani, pedig kollektív európai életérzés, nincs olyan nap, hogy az unió valamelyik tagállamában ne zajlana valamilyen élelmiszerbotrány. Az ennivaló minősége „stratégiai", magyarul kényes kérdés. Amikor kollégánk szeretné megtudni a hatóságtól, milyen a korrekt húsvéti sonka, nem nyilatkoznak, mielőtt arra az államtitkár nem ad engedélyt. Miközben a hivatal sem mondhat többet, mint ami a Magyar élelmiszerkönyvben áll. Eszerint a parasztsonka például „bőrrel és szalonnával fedett, megfelelően formázott sertéscomb vagy -lapocka", „tömötten rugalmas, kissé rágós, jól szeletelhető", sózott, füstölt, a hús-szalonna arány legalább 4:1. Nincs több köze névadójához, mint a gulyáslevesnek vagy a halászlének. Hiszen a házi sertéstartás egyre kevésbé kifizetődő, és így egyre kevesebb a paraszt és a disznó. Ezen a helyzeten nem változtat, hogy amint egy kicsit jobban megéri, falun a jószághoz szokott emberek azonnal vesznek pár kismalacot.

Ma az igazi sonka, amit fölösleges szagolgatni, nyomogatni, nem boltból származik: otthon függ a kamrában. Ez a január-februárban levágott disznóé, ami vagy saját volt, vagy megbízható helyen vette az ember. Maga levágta és feldolgozta, mert megtanulta a szüleitől, vagy böllért hívott hozzá. A saját sonkának nem csak piaci, de erkölcsi értéke is van; a talpraesettség, az élelmesség és/vagy a gazdagság szimbóluma. Megtanultuk becsülni azt, ami valamikor magától értetődően volt a miénk.

Olvasóink írták

  • 2. Mignon 2011. április 20. 19:55
    „A magyar sonkak neveben, kikerjük magunknak ezt a pejorativ jelzöt...!

    :)”
  • 1. achilleus 2011. április 20. 10:05
    „Huhh, a cikk végére érve, nagyon megéheztem!”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Mi lesz itt?

"Lehet, hogy minden eddiginél erőteljesebben kell majd számon kérni, jószerivel kiharcolni a demokratikus eljárásokat." Tovább olvasom