JEGYZET - "A politikusok úgy gondolják, hogy a szolgáltató eredendően rossz és hazudik."
„Szakmai szemmel nézve a rezsicsökkentés már most is egyfajta szemfényvesztés... arról, hogy ki fizeti meg a lakossági rezsicsökkentés árát, senki nem beszél. Pedig az exportra dolgozó cégek versenyhátrányba kerülnek a nemzetközi piacokon csak azért, mert itt pluszköltségeik keletkeznek... a zöme azoknál a kis- és közepes vállalatoknál csapódik le, amelyeket az állam a politikai szólamok szintjén nagyon is támogat, és amelyek mögött ugyancsak a lakosság található. Ha ezeknek a cégeknek nehezebbé teszik az életét, az végül szintén az embereken csattan" – ezt egy interjúban fejtette ki Holoda Attila, aki tavaly 3 hónapig volt a fejlesztési minisztérium energetikai helyettes államtitkára, és akivel – mint a Mol akkori termelési igazgatójával – a 2000-es évek elején még az algyői olajmezőn készíthetett interjút a Délmagyarország.
Holoda Attila szakmai érvelése – nincs ingyenebéd – süket fülekre talált. Nemrégiben egy tévéműsorban közérthetően azt magyarázta el, hogy attól még nem lesz olcsóbb a kenyér, ha a péké az üzlet. Ezzel arra utalt, hogy a gáztárolók megvásárlása is ablakon kidobott pénz: ha a kormány kenyeret akar adni az embereknek, nem kell megvennie hozzá a kenyérbolt épületét. A szakember azért állt fel a székéből, mert szerinte nincs párbeszéd a szakma és a politika között. És mivel a politikusok úgy gondolják, hogy a szolgáltató eredendően rossz és hazudik, előítéletek szerint hoznak döntéseket.
Friss hír, hogy a napokban egy siófoki gázkonferencián a nálunk is szolgáltató francia GDF SUEZ egyik vezetője, Willem Coppoolse első hallásra furcsa kijelentést tett. Azt mondta, hogy a magyarországi hatósági beavatkozás az energiaárakba Európában sem szokatlan jelenség. Mindenütt nagy a kísértés arra, hogy diktáljanak a piacnak. Az egyharmad részt állami tulajdonban lévő GDF SUEZ-nek saját kormányával is meg kellett vívnia a harcot. Hosszú háborúskodás, nagy adok-kapok és vita után mostanra normalizálódott a helyzet. A cégnek megfelelő beleszólása van a tarifák alakításába, erős ösztönzéssel arra, hogy a legjobb árakat érje el.
Holoda Attila szakmai érvelése – nincs ingyenebéd – süket fülekre talált. Nemrégiben egy tévéműsorban közérthetően azt magyarázta el, hogy attól még nem lesz olcsóbb a kenyér, ha a péké az üzlet. Ezzel arra utalt, hogy a gáztárolók megvásárlása is ablakon kidobott pénz: ha a kormány kenyeret akar adni az embereknek, nem kell megvennie hozzá a kenyérbolt épületét. A szakember azért állt fel a székéből, mert szerinte nincs párbeszéd a szakma és a politika között. És mivel a politikusok úgy gondolják, hogy a szolgáltató eredendően rossz és hazudik, előítéletek szerint hoznak döntéseket.
Friss hír, hogy a napokban egy siófoki gázkonferencián a nálunk is szolgáltató francia GDF SUEZ egyik vezetője, Willem Coppoolse első hallásra furcsa kijelentést tett. Azt mondta, hogy a magyarországi hatósági beavatkozás az energiaárakba Európában sem szokatlan jelenség. Mindenütt nagy a kísértés arra, hogy diktáljanak a piacnak. Az egyharmad részt állami tulajdonban lévő GDF SUEZ-nek saját kormányával is meg kellett vívnia a harcot. Hosszú háborúskodás, nagy adok-kapok és vita után mostanra normalizálódott a helyzet. A cégnek megfelelő beleszólása van a tarifák alakításába, erős ösztönzéssel arra, hogy a legjobb árakat érje el.
Témák:
véleményhirdetés
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!
Lájkolom és követem a Delmagyar.hu-t
Megosztom a cikket a Facebookon
Olvasóink írták
Magyar gazdaság:
Van az államnak két tehene. A felelős vezető a tejet hazaviszi, majd bebizonyítja, hogy a teheneket privatizálni kell, hiszen az üzletág ráfizetéses. Elhatározzák a tehenek jelképes összegért történő eladását, majd meghirdetik helyi újságban, amely egy példányos és csak a vezetőnek jár. A vezető megpályázza a marha tendert, és csodák csodája: meg is nyeri! Rögtön tart egy sajtótájékoztatót, hogy részéről mekkora áldozat a vállára venni ezt a két gyengén működő tehenet. Ezután politikai pályára lép, és ilyen módon az eredeti két tehénnel maga köré gyűjt még egy csomó marhát. Az utóbbi időben terjednek az unorthodox módszerek, a tehéntenyésztési koncessziók bevezetése, a tehenek legeltetése a tartós - legalább 200 évi - bérbe vett legelőkön, belterjes gazdálkodás az ingyenesen az újgazdák tulajdonába adott kúriákon.”