Délmagyar logó

2017. 04. 24. hétfő - György 3°C | 15°C Még több cikk.

Például a víz

Az európai szolidaritás hozzásegítette a romokban heverő várost, hogy a jövő alapjait megteremtse.
Százharminc éve ladikkal közlekedtek a mai Széchenyi tér helyén. Százharminc esztendeje ezen a napon már romokban hevert a vízzel elárasztott Szeged nagy része, azok a lakosok pedig, akik nem tudtak időben elmenekülni, a vár falán felvert sátrakban húzták meg magukat a tengerré vált város közepén. A szegediek, akik mindent elvesztettek, már második napja egy sosem látott, előre nem sejtett katasztrófa kellős közepén próbáltak magukhoz térni a sokkból.

A helyzet reménytelennek tűnhetett. Annyit már mindenki láthatott, hogy mindent elölről kell kezdeni. Hiszen azok többségének, akik a vár falairól nézték a szennyes áradatot, semmije sem maradt. Egy élet munkájával összegyűjtött javaik a vízzel elárasztott romok alatt mentek veszendőbe. És odalett városuk is.

Teltek a napok, a hetek, és akkor Szeged és Magyarország valami merőben új tapasztalatra tett szert: átélhette az érzést, mit is jelent Európához tartozni. Az öreg kontinens sok fővárosa – nevüket méltán őrzi ma a nagykörút – mélyen a zsebébe nyúlt, átérezve, hogy egy sosem látott-hallott távoli város segítségre szorul. Hát segítettek. És Szeged újjászülethetett.

Igaz, e segítség nélkül is minden bizonnyal újjáépült volna a város. De biztosan nem ilyen nagyvonalúan, és biztosan sokkal több nehézség árán. Európa támogatása viszont lehetővé tette a palotás város megszületését, annak a párizsit mintázó, körutas-sugárutas városszerkezetnek a kialakítását, melynek előnyeit ma is élvezhetjük. Azaz az európai szolidaritás hozzásegítette a romokban heverő várost ahhoz, hogy ne egyszerűen újjáépítse önmagát, hanem tegye ezt más minőségben, a jövő alapjait is megteremve.

A Víz utáni újjáépítés példája ma is aktuális. Egy gazdasági válság kellős közepén számos jel mutat arra, hogy Európa újra hajlandó a zsebébe nyúlni, ha nagy bajba kerül az immár uniós taggá lett Magyarország. Legföljebb az okok változtak. A segítség immár nem egyszerűen karitatív attitűdből fakad, hanem a kölcsönös érdekek diktálta racionalitás kényszeréből.

Ez azonban nem von le semmit abból az érzésből, hogy miként százharminc esztendeje, most sem vagyunk egyedül.

Olvasóink írták

  • 2. StatusQuo 2009. március 19. 11:29
    „Tényleg kire számithatunk?”
  • 1. Sziti 2009. március 13. 23:28
    „De egyedül vagyunk.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Gazdagék igazsága

"A franciák biztosan nem csodálkoztak a vásárhelyi (lokál)patrióta gazdaságpolitikán." Tovább olvasom