Délmagyar logó

2018. 05. 22. kedd - Júlia, Rita 15°C | 25°C Még több cikk.

Plakátkosztüm

"Örüljünk a sok nyelvi leleménynek – mert hát ilyen is akad –, figyeljünk, vajh melyik kiplakátolt szlogen sikeredett olyanra, hogy még nekünk is tetszik. És sajnáljuk azt a pártot, amelyik – megítélésünk szerint – jobban tette volna, ha talicskával szórja a Tiszába a pénzt, mintsem plakátolásra költi."
Csak azt ne higgye senki, hogy mi találtuk fel a spanyolviaszt, no meg a politikai plakátot. Mint ahogy a felháborodás, a bosszankodás, vagy a kaján vigyor sem magyar sajátosság. Néhány éve Szlovákiában kószálva belecsöppentem egy választás előtti kampányba, vagy ahogy ott mondták: őrületbe.

Kassán és környékén minden beragasztható felületről számomra ismeretlen pártok, politikai tömörülések közölték – általában nagyon mosolygós arcok alá firkantott üzeneteikben – már pedig csak ők hozhatnak megújulást az ország számára.

A plakátok mellett meg hol bosszús, hol vidám arcokat fedeztem föl – ja, kérem a politikai szimpátiát a Tátra vidékén sem könnyű palástolni –, miközben az emberek vitatkoztak. Többek közt arról: mely plakát sorolható a kultúrált, mely a még elfogadható, s mely a más pártokat galád módon lejárató kategóriába.

Gyanítom: efféle plakátháború dúlhat a demokratikus csatározásokban edződő országok mindegyikében, amikor eljön a választási kampány. És a plakátok által közvetített üzenetek visszhangja sem sokban különbözhet a magyarországitól. Sopánkodni persze lehet azon, hogy lassan már maga a plakát sem látszik a plakáttól, de hát a választás, a kampány már csak olyan, hogy megköveteli a maga díszletét és jelmezét.

Mi tagadás, ezekben a napokban pártjaink öltöztetik is serényen plakátkosztümbe kicsinyke országunkat. Hogy a plakátok hatására hányan váltanak pártot, nézetet, hitvallást, gyanítom soha nem deríthető ki. De nem is ez a fontos. Örüljünk a sok nyelvi leleménynek – mert hát ilyen is akad –, figyeljünk, vajh melyik kiplakátolt szlogen sikeredett olyanra, hogy még nekünk is tetszik. És sajnáljuk azt a pártot, amelyik – megítélésünk szerint – jobban tette volna, ha talicskával szórja a Tiszába a pénzt, mintsem plakátolásra költi.

Csak egyet ne tegyünk. Még véletlenül se higgyük, hogy elbújhatunk a választások, s a vele járó kampányolás elől. De nem is ez a dolgunk. Miránk, magyar állampolgárokra most szép feladat vár: szavazhatunk jövőnkről, eljött a pillanat, amikor igenis kíváncsiak arra, milyen irányba kormányoznánk az országot. Ha pedig szerencsénk lesz, s miért ne lenne, még akkor is élénken lobog ez a kíváncsiság minden felkészült politikusban, amikor pár hónap múlva a most falra simogatott plakátoknak már csak romjait puszilgatja a szél.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Harmadik generáció

"Ma már iskolába jár az a generáció, amelyiknek óvodás kora óta lóg a mobiltelefon a nyakában,… Tovább olvasom