Délmagyar logó

2017. 01. 18. szerda - Piroska -7°C | 1°C

Pofon a köbön

"Az újszentiváni pofozkodás szereplőit magam elé képzelve próbálom megérteni, mi sűrűsödött össze abban a néhány percben."
Az újszentiváni pofozkodás szereplőit magam elé képzelve próbálom megérteni, mi sűrűsödött össze abban a néhány percben. Látom a srácokat, akik barátok és a hosszú forró nyár hétvégi estéjén is összeverődnek – az utcán, mert nincs egy hely, ahova elmehetnének, hogy értelmesen szórakoztató elfoglaltságot találjanak maguknak. Az unalmat telefonbetyárkodással színesítik a kamaszok. Akad olyan mai felnőtt, aki gyerekkorában nem nyomott meg néhány kapucsengőt? Fölriasztotta az utca lakóit, majd elrohant... Akad olyan, aki nem hívogatott ismeretlen telefonszámokat, s aztán elnézést kért?! Ugye, ezért az unaloműzésért nem jár pofon? Egyáltalán: milyen indokkal lehet jogos akár az a bizonyos makarenkói pofon is?

Elképzelem a pofozkodót. E minőségében nem rendpárti „önkormányzati képviselő", aki minden eszközzel védi a közvagyont. Inkább egy idős ember, akiben fölhalmozódott az élettel járó méreganyag, ami akkor és ott pofonok formájában távozott. Akad ember, aki tehetetlen dühében nem érzett kényszert, hogy odacsapjon, ösztönösen – a levegőbe, az asztalra, saját magára, netán egy másik emberre-élőlényre? Pedig az eszével tudja: az agresszió nem lehet jogos. Pedig érti: az erő alkalmazása a gyengébbel szemben éppenséggel a gyengeség jele.

Látom a szülőt, aki nemcsak életet, hanem értelmes életet akar adni a gyerekének, aki óvná csemetéjét a bajtól, de ebbeli kötelességének tettlegességgel ad nyomatékot: most épp pofonnal torolja meg a pofont. Akad ember, aki nem tudja, hogy egy pofonnal sokkal többet árul el magáról, a gyerekkoráról, a saját gyerekéről, családbeli viszonyairól, mint gondolná?

Egyetlen pofon történetében is ott a szereplők életének drámája. A kívülálló számára pedig a megtisztulás, vagyis saját élete újraértelmezésének lehetősége. Ez is kényszer. De nem az „igazságosztás" kényszere, hanem az arra való késztetés, hogy a másik történetében meglássuk a magunkét. Hogy legalább kérdezzünk.

E kérdést akár Dorothy Law Noltte szerint is fölvezethetjük: „Ha egy gyerek szidalmakban él, megtanulja az ítélkezést. Ha egy gyerek haragban él, megtanulja a harcot. Ha egy gyerek félelemben él, megtanulja a rettegést... Ha egy gyerek biztonságban él, megtanulja, hogy bízzon magában és a többiekben. Ha egy gyerek barátságban él, megtanulja, hogy jó a világban élni. Ha egy gyerek nyugalomban él, megtanulja megtalálni a saját békéjét.
A te gyermeked miben él?"
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Sorban

"Hosszú sor a zöldséges előtt, a nagy melegben békésen állnak a vásárlók, csak egy idősebb asszony… Tovább olvasom