Délmagyar logó

2017. 01. 17. kedd - Antal, Antónia -4°C | 1°C

Poshad a fertő

"Ha úgy hozná a véletlen, hogy a meteorológusok elfelejtenék, mennyi eső esett egész esztendőben, ne kárhoztassák feledékenységüket, a mi korunkban mással is megesik az ilyesmi. Jöjjenek el hozzánk, és megmérhetik."
Ha úgy hozná a véletlen, hogy a meteorológusok elfelejtenék, mennyi eső esett egész esztendőben, ne kárhoztassák feledékenységüket, a mi korunkban mással is megesik az ilyesmi. Jöjjenek el hozzánk, és megmérhetik. Van egy takaros pancsoló az udvaron.

Bocsássák meg vétkeimet, harmadszorra futok neki, de nem az én szégyenem. Fülük botját se mozdították, akik illetékesek lennének rá. Azért említem a meteorológusokat, mert csak bele kéne lógatniuk speciális centijüket a poshadó lébe, és leolvashatnák róla az idei esztendő víztermését. Osztaniuk és szorozniuk is kellene, mert szabad vízről van szó, ahol a párolgás sokat számít, de nekik biztosan van kulcsszámuk arra is. Ahogy a Balatonnál is van.

Tehát pancsolót tettek a gyerekeknek, amikor még azt hitették el velünk, hogy a panelváros a legszebb jövő. Kettős fokozata van, az egészen kicsiknek a sekélyebb szolgált, a nagyocskáknak meg a mélyebb. Akár az úszást is eljátszhatták benne. Döglesztő kánikulában három rézpisilő szórta bele a vizet. Ahogy mentek, mendegéltek az egekig a vízárak, úgy lett nyilvánvalóvá, nem győzi pénzzel város. Elzárták a csapokat, aztán le is szerelték mindet. A gyerek azonban leleményes, elkezdett homokot hordani bele. Zseniális ötlet, legyen belőle homokozó! Befenekelték a lefolyóját, és telihordták homokkal. Ott volt ugyan mellette a valódi, és az most is ott van, de jobb a kettő, mint az egy.

Ebből meg az lett, hogy jött az eső, nem tudott elfolyni, latyakká dagasztotta a homokot. Ki nem tehetjük az új nemzedéket sárfürdők prédájának, kiszedték a homokot. Azóta gyűlik, csak gyűlik a víz, meg nem szűnik gyűlni, bár gyülekezési engedélye sincsen rá.

A legnagyszerűbb biológiai szemléltetés terepasztala lett belőle nyár elejére. Hajszálra úgy, mint tavaly, meg tavalyelőtt. Sűrű feketén kezdtek úszkálni benne az ebihalak. Nagyon tetszett a gyerekeknek! Nemzedékek nőnek föl ingerszegény környezetben, anélkül, hogy fia ebihalat is látnának, ők dőzsölhettek benne. Időközben azonban úgy megposhadt a víz, hogy minden ebihal megrekedt a törzsfejlődés elején, békaporonty se lett belőlük. Járulékként kezdett gyűlni benne viszont minden utcai szemét, az autókülsőtől az összetördelt padalkatrészekig. Háztáji fertővé változott.

Mondom, kétszer már megbotlott benne a tollam, szégyentől eltelve most rángatom harmadszorra a vészharangok kötelét. Mert milyen a totyogó gyerek? Tengernek nézi a pocsolyát, és ha fél percre szabadul is el az anyai kézből, mindjárt belemegy. Közvagyon az eleven gyerek, és közvagyon az elfuserált pancsoló is. A pancsolónak már nem árthat a csemete, de neki ezer nyavalyát adhat a bűzlő tavacska. Még mielőtt fölfödözné valamelyik természetgyógyász, hogy bizonyos kólikákra innen kell vinni pakolást, mégiscsak jó lenne fölfedeznie az egészségügy hivatalosainak is, ha már az arra illetékes nem akarja észrevenni. Hogy könnyebb legyen rátalálniuk, ide írom megint, hogy a Retek utca és a Bihari utca sarokölelésében várja a megváltó belátókat. A kétcsövű központi kályha mögött.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Elkezdődött

"A Mars téri új piac rendszereken, választási ciklusokon és önkormányzatokon átívelő beruházás… Tovább olvasom