Délmagyar logó

2017. 01. 21. szombat - Ágnes -11°C | 0°C Még több cikk.

Pótszabadság

JEGYZET - "Előfordulhat-e, hogy a szakszervezet szándéka ellenére olyan kerül bele, ami hátrányosan érinti a dolgozót?"
Csökkenhet a szabadság július elsejétől – illetve egyáltalán nem biztos, hogy csökkenni fog. Ennyit szűrhet le a munkásember, ha az érdekvédők nyilatkozataiból próbálja megérteni, mi lesz a szabadságával az új munka törvénykönyve hatályba lépése után. Borsik János, az Autonóm Szakszervezetek Szövetségének elnöke az ellen emelte föl a szavát tegnap Szegeden, hogy az eddigi 20 nap alapszabadságon fölül járó, eddig az évek múlásával növekvő 10 napot pótszabadsággá minősíti az új jogszabály. Ez azért igazságtalan, mert így el is vehető, bele lehet írni a kollektív szerződésbe, hogy ez a 10 nap az adott munkahelyen nem jár, és kész.

„Elharapództak a hírek a sajtóban, hogy július elsejétől bárkitől elvehetik a pótszabadságokat. Ez szerencsére azonban ebben a formában közel sem igaz" – nyugtat meg a Liga Szakszervezetek internetes oldala. A ligások oda teszik a hangsúlyt, hogy a pótszabit csak a kollektív szerződésben lehet csökkenteni, egyéni munkaszerződésben nem. „Márpedig nehéz elképzelni olyan szituációt, amikor a szakszervezetek belemennének egy ilyen csökkentésbe, hacsak nem kapnak a munkavállalók cserébe más előnyöket."

Ezen a ponton valószínűleg megáll az olvasásban a dolgozó. Kétszer sem biztos, hogy azért, mert dühös. Lehet, csak azért, mert fogalma sincs arról, hogy ott, ahol dolgozik, létezik-e kollektív szerződés. Talán létezik, és meg is mutatták neki, de a fene tudja, hogyan szokás elkészíteni és módosítani. Vajon előfordulhat-e, hogy a szakszervezet szándéka ellenére olyan kerül bele, ami hátrányosan érinti a dolgozót? Passz. Pardon: van-e egyáltalán a munkahelyén szakszervezet? Lehet, hogy volt, csak annyira látványosan utálta a tulajdonos, hogy elsorvadt. Ha van, melyik tömörüléshez tartozik a hatból? Abba a négybe – például az Autonómhoz –, amelyik május elsejére tüntetést szervez, mert úgy látja, nő a kiszolgáltatottság? Vagy a Ligához, esetleg a Munkástanácsokhoz? Utóbbi kettő ugyanis nem tüntetéssel, hanem „másként fog ünnepelni".

Mintha ez az új törvénykönyv a politikusok, az elit tagjainak bosszúja lenne azokon, akik lépten-nyomon korruptnak és naplopónak nevezik őket. Leginkább mégis tájékozatlanságunk és egymás iránti bizalmatlanságunk látlelete. Egy betegségé. Mert nem lehet normális állapot, hogy hit, közéleti meggyőződés kérdése az is, rabok leszünk vagy szabadok.

Olvasóink írták

  • 5. Zember 2012. április 20. 11:26
    „4. v.imre, nézzük csak a kokárda-őrületet. Lehet-e jobban "megosztani", mint nyilvános, ország-világ előtti, hivalkodó pártszimpátia-színvallásra kérni-kényszeríteni embereket? Az szinte már csak másodlagos, hogy miképpen veszi a bátorságot bármelyik politikai erő arra, hogy kisajátítsa és tudatosan "megosztásra" használja föl és ki bármely nemzeti jelképünket, jelesül a kokárdát? Hangsúlyozom: ez a törekvés politikai csoportoktól függetlenül visszataszító.
    Hogy "ki kellene tőrnie egy forradalomnak?" Természetesen nem. Tőlünk viszont, odahaza, barátainknak gondolt emberek távolodtak el a kokárda-ügy kapcsán. S eszembe jut még a hozzászóló (talán épp itt, a Délmagyar oldalán), akinek annak idején komoly lelkiismereti gondot jelentett, hogy meggyőződése ellenére viselje-e a kokárdáját az előírt ideig, lévén főnöke meggyőződéses Fidesz-elkötelezett?
    Meg fölrémlenek azok a munkahelyi félrevonulások is, amelyek a "hozz magaddal még egy embert" mozgalom jegyében sikeresen bevitték a politikát a napi munkába, s vonakodás-ellenvélemény esetén jó időre elrendezték a felek viszonyát (magam is szenvedő alanya voltam ilyen helyzetnek).
    Örömmel olvastam tökéletes megfogalmazását a "napi polgári események" értékének, jelentőségének eltúlzásáról. Mélyen egyetértek azzal is, hogy szörnyűséges dolog "minden lisztszórásért birokra kelni.´
    De könyörgöm: mégis melyik "polgári oldal" (újabb fogalomkisajátítás) vitte utcára-munkahelyre a politikát?
    Besenyő Pista bácsi kérdését idézve: "Noooóóórmális?!!"”
  • 4. v.imre 2012. április 19. 09:15
    „3.Zember 2012.04.19. 07:29

    Megpróbáltam helyére tenni az Ön által példaként említett két eset súlyát és elgondolkoztam azon, hogy e két eset valóban társadalom megosztó lázítással ér fel? E két eset miatt tényleg ki kellene tőrnie egy forradalomnak? Nem túlozza el a "két nemzeti oldal" a napi polgári események súlyát, értékét, jelentőségét? Muszály nekünk minden lisztszórásért birokra kelni?”
  • 3. Zember 2012. április 19. 07:29
    „"Magyarországon megosztott a nemzettudat, a szocialisták megtagadták a határon kívül élő magyarokat és lenacionalistázzák azt a másik politikai oldalt, amelyik példát merít a történelmi hagyományainkból" - írja 2. v.imre. Figyelemreméltó gondolatmenete e kulcsmondaton bicsaklik meg. Mintha a megosztottságnak egyedül s főképp a szocik lennének okozói.
    Emlékeztetnék a 2002-es kokárdatűzési őrületre, amely úgy osztotta meg az utca emberét is, mint semmi más előtte meg utána. Meg a "hozz magaddal még egy embert" agyrémre, amely munkahelyi és baráti társaságokat mérgezett meg.
    A többi rendben.”
  • 2. v.imre 2012. április 18. 18:02
    „,,Leginkább mégis tájékozatlanságunk és egymás iránti bizalmatlanságunk látlelete. Egy betegségé. Mert nem lehet normális állapot, hogy hit, közéleti meggyőződés kérdése az is, rabok leszünk vagy szabadok."

    Igen, kiváló jegyzet. Hozzátennék valamit. Húsvétkor meglátogatta családunkat egy Franciaországban élő szomszéd hölgy ismerősünk francia barátjával. Beszélgettünk erről-arról. A francia államfő választásról is. Mi javasoltuk, hogy mivel Sárközi magyar gyökerekkel rendelkezik, rá szavazzanak. Mondták, nem, mivel nekik más a véleményük a gazdaságról. Visszakérdeztek: Tulajdonképpen mi van Magyarországon, nem értik az itthon zajló eseményeket? Megpróbáltam rövid válaszba sűríteni a lényeget: Mi a különbség Franciaország és Magyarország között? Azt találtam mondani (amit tetszéssel fogadtak, mint megérthetőt) hogy amíg Franciaországban egységes a múlton alapuló nemzettudat, folyamatos az állami felépítmény rendszer és gyakorlat, ezért nem fő kérdés az államfők pártpolitikai hovatartozása, csak a saját gazdasági helyzetükre koncentrálhatnak. Ugyanakkor Magyarországon megosztott a nemzettudat, a szocialisták megtagadták a határon kívül élő magyarokat és lenacionalistázzák azt a másik politikai oldalt, amelyik példát merít a történelmi hagyományainkból. Ráadásul a rendszerváltozással elvesztettük gazdasági potenciálunkat, az emberek pedig egymásra mutogatnak, mintha miattuk lenne rossz nekik, mert a másik gazdagodik. Egy új Trianont élünk át. Egy, a rendszerváltozással magunkra vett lelki Trianont, aminek következményeit nem látta előre senki emberfia. Nyugaton pedig pláne nem értik, mi a belpolitikai vitánk tartalma és nemzetközi tükröződése.”
  • 1. tuskóhopkins 2012. április 18. 10:51
    „Gratulálok, újabb kiváló jegyzet.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Játékpénz

"Ahol nem baj, ha koszos lesz a ruha, hiszen itt mindent lehet – ahol önfeledten gyerek lehet a gyerek." Tovább olvasom