Délmagyar logó

2016. 12. 10. szombat - Judit 0°C | 9°C

Propeller úr, tökmaggal

"Kedves Pista aranyos tárcafigurája Propeller úr. Talán emlékeznek még rá. Mintha találkoztam is volna eleven másával, bár nem rendes munkahelyén, a pléhszegély mellett, ahol rendre kiszorította a csapos korsajából a levegőt, inkább úton-útfélen."
Kedves Pista aranyos tárcafigurája Propeller úr. Talán emlékeznek még rá. Mintha találkoztam is volna eleven másával, bár nem rendes munkahelyén, a pléhszegély mellett, ahol rendre kiszorította a csapos korsajából a levegőt, inkább úton-útfélen. Csokornyakkendőben járt, innen kapta írásos nevét. Eleven eszű öreg volt, méltó az újságunkhoz. Ha kötetbe foglalta volna kollégám, sikerkönyv is lehetett volna belőle. Egy-egy sörtöltetért korszakos dolgokat beszéltek meg minden alkalommal, miután odaütötték a pohár alját a bádoghoz. Az utca hangja türemkedett be vele a lapba, ha sajátos nézőpontból is.

Mindazonáltal nem a söntésekről jutott eszembe, ott én meglehetősen tétován mozognék most is, inkább a sült tésztáról. Süteménynek is mondhatnánk, rágódni való finomságnak is. Hosszúkás valami, de a közepén megcsavarják, így lesz belőle propeller. Propeller úr is oda illeszthette volna nyakkendője helyére.

Oka van, hogy föllibbent bennem az emléke, el is mondom, de előtte egy kicsinke kerülőt még tennék. Egy derék gyöngyösi péknek ajánlottam évekkel ezelőtt kenyéradaléknak a tökmagot. Annyiféle „magos" portékával kínálgatta vevőit, előszámlálni se tudnám, de tökmagos nem volt köztük. Talán sehol se volt. Onnan eredtek pici eszem patakocskái, tudtam, a férfiak enyhítő orvossága tökmagból lesz. Állítólag azért nem kapják meg ezt a betegséget például a törökök, mert állandóan tökmagolnak. Nem akarom nevén nevezni a patikaszert, de egyszer az a hír is körüljárta a földgolyót, hogy valami rákkeltő anyag is belekerült, ezért ki is vonták a forgalomból. Gondos vizsgálat igazolta, legföljebb egyedi eset lehetett, de súlyos százezrekbe került, amíg mindenféle reklámmal visszakerült a köztudatba. A szárnyasbetétekkel vetélkedett a hírverésben.

Talán a konkurencia ármánykodott ellene.
Propeller úr, ha még élne, biztosan rászorulna ilyen bűvös szerre.
Biztatgattam a péket, föltalálta már a növénynemesítés a meztelen tökmagot, fejtenie se kellene. Termeltetne egy zsákkal, kettővel, és belekeverné kelesztés közben a tésztába, szakajtóba tenné, aztán sütőlapátra, mosolygósra megmosdatná, és férfibajban leledzők mosolyognának vissza rá. Azt mondta, köszöni az ötletet, de nem lesz abból semmi. Nincsen benne a szabványban, tehát nem is hozhatja forgalomba.

Jó üzleti érzéke van, tagadhatatlan, de ez nem tudott gyökeret ereszteni benne. És lám, támadt egy cukrász, aki valahogy ugyanarra gondolt, amire én. Világnagy fölismerésekkel is megesett már ilyen párhuzamosság. Vagy csak változatosságot akart? Van-e már szabvány az ilyesmire, vagy nincsen, nem tudom, és ha nincsen, sértette-e, vagy nem, azt se tudom, de a tökmag itt van előttem, propellerbe sütve. Csakhogy föl nem szálltam tőle, mint a repülő! Megkóstoltam, finom. Másikat is, harmadikat is, az is. Alanyi jogon, érdek nélkül lelkesedem csupán. De nagyon.

Hogyne örülnék, ha látom, milliomos is lehettem volna!
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Segítség

"Szabadtéri programot hirdettek a városi civil szervezetek. Reggeltől estig egymással… Tovább olvasom