Délmagyar logó

2017. 03. 24. péntek - Gábor, Karina 10°C | 21°C Még több cikk.

Régi fény

„Visszanyeri régi fényét a Korona Makón" – ezt írtuk két éve, december közepén. A felújított épületben akkor már másfél esztendeje működtette az éttermet Szabó Sándor.
„Visszanyeri régi fényét a Korona Makón" – ezt írtuk két éve, december közepén. A felújított épületben akkor már másfél esztendeje működtette az éttermet Szabó Sándor. Nem magától pályázott erre a feladatra: a város kérte fel a tapasztalt vendéglátóst, aki még optimista volt, azt mondta, napról napra nő a forgalom, százötvenen esznek menüt, vasárnaponként pedig tucatnyi család ebédel étlapról, ami nagy szó. Egy évvel később mégis azt mondta, visszaadja az éttermet a városnak. Az önkormányzat pályázatot írt ki a működtetésre, a jelentkezők érdeklődtek – aztán nem jöttek vissza. Mivel Szabó szerződése 2009-ig szól, nem mehet el, amíg nincs helyette más.

A vendéglős azt mondja, vállalkozását ellehetetleníti a hatalmas épület fönntartásának költsége. Hiába, hogy a nagy forgalmú 43-as út mellett áll, nincs annyi vendég, hogy megtérüljön, amit belefektet. Más lenne a helyzet, ha a hotel is elkészülne a Koronában, mert akkor a szállóvendégek révén legalább biztos vendégköre lenne az étteremnek is. De egy ilyen régi fazonú épületben nem egyszerű feladat a szálló megnyitása, a város ezt magántőke bevonásával képzeli el, és talán nem véletlen, hogy maga Szabó is inkább a saját régi étterme, az Autós Csárda mellé épített panziót.

A makói történet fényében legalábbis érdekes, hogy Szentesen az ottani, szintén városképi jelentőségű épületet, a Petőfit ötcsillagos szállodává alakítja át a felújításra vállalkozó befektető. Ma három óráig még meg lehet nézni a romos épületet, aztán lezárják, és kezdődik a munka.

Makón sajnálják Szabót – Szentesen mindenki drukkol a Pendola Kft.-nek. Persze nem lehet megjósolni, hogy ami az egyiknek nem sikerült, az a másiknak sem fog. Az viszont biztos, hogy a Korona is, a Petőfi is több marad, mint felújított, vagy felújítandó épület: ezek a régi jólét mindig szembetűnő emlékművei. Sokan ezek állapotán mérik, hol áll a vidékünkön lepusztulással, munkanélküliséggel, létbizonytalansággal elkezdődött, és aztán apróbb-nagyobb fejlődésekkel folytatódott rendszerváltozás. Mintha azzal, hogy „annyi balszerencse közt, oly sok viszály után" ezek megújulnak, az derülne ki, hogy mégis érdemes volt az egészbe belefogni.

Mi magunk gyorsabban változtunk az elmúlt tizenhét évben, mint a Korona és a Petőfi Szálló.

Megtanultuk, mit is jelent az, hogy mindennek ára van. A makói történet mégis azt bizonyítja, hogy az úgynevezett régi fényért még mindig hajlandók vagyunk többet fizetni – pénzt, csalódást –, mint sok minden másért.

Olvasóink írták

  • 1. triatlonos 2007. november 29. 20:48
    „Egy dologgal nem számolt ez a tapasztalt vendéglátós, mégpedig azzal, hogy ilyen rohamosan megindul a makói emberek elszegényedése. Ennek az oka a politika. Makón az emberek többsége valamilyen módon kötödik a mezőgazdasághoz - akik közül csak néhányat sikerült "helyzetbe hozni". Ez a Korona csak arra alkalmas, hogy a csodálatos emeleti teremben fellépjenek az igérgetős csapat tagjai. De az a baj, hogy az ember mindig jobbat vár, és mindig rosszabb lesz. A magasztalt "fővállalkozó" dicséretekor szinte szégyeltem magam a többiek nevében, most meg nem is hallani róla. Igy múlik el a világ dicsősége!
    Naponta tapasztalom, hogy a "Molnárné féle MTH konyha"- mert ő igy hivja- szárnyal, mint az a bizonyos betét. Ez is az emberek elszegényedését igazolja.
    Igazán sajnálom Szabó Sanyit, mert mire a gigantomániás fürdő fejlesztés elkészül, addigra feladja a Koronát, pedig aztán lehetne üzlet.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A szókimondó doktor

"Ülök a villamoson, mögém ül valaki. Nem látom, de nevemet mondja. Drága jó atyámfia, ki is vagy te… Tovább olvasom