Délmagyar logó

2017. 12. 13. szerda - Luca, Otília 2°C | 12°C Még több cikk.

Rekordnyár

"...szembesülnünk kell a ténnyel: az annyira várt 2007-es nyár, amitől pihentető kirándulásokat, ezernyi élményt reméltünk, lassan már mögöttünk."
Készségesen elismerem: a naptár szerint még jó néhány napig nyárra ébredünk. Sőt mi több – ismerve az utóbbi évek igencsak rapszodikus időjárását –, az is elképzelhető, hogy körbecsavarodik egyszer-kétszer testünkön a kánikula. Ám ettől függetlenül szembesülnünk kell a ténnyel: az annyira várt 2007-es nyár, amitől pihentető kirándulásokat, ezernyi élményt reméltünk, lassan már mögöttünk.

Elmúlt hétvégénken összecsomagolták sátraikat, hálózsákjaikat a szegedi fesztiválnyár utolsó előtti (mert azért a közelgő halléfiesztáról meg ne feledkezzünk!) nagyrendezvényén, a Szegedi Ifjúsági Napokon is a városba érkezett ifjoncok. Így aztán akár jókedvű mérleget is vonhatunk, mert Csongrád megye elmúlt három hónapja közel sem csak tegnap, tegnapelőtt volt SZINes. Éppen ezért leltározhatunk büszkén, hiszen az országnak ezen a legnaposabb fertályán egyik fesztivál a másik nyomában loholt. Söröztünk, boroztunk, grilleztünk, örömmel néztük, hány ezer turista jelölte meg célállomásként Csongrád megyét, ezen belül is legtöbben Szegedet.

Mint ahogy a Tisza-parti nyár legfontosabb kulturális rendezvényének, a szabadtéri játékoknak eseményeit felidézve is csak elégedettségre lehet okunk. Hiszen volt itt kérem minden, ami szemnek, szájnak, fülnek ingere, s miközben az előadások előtt a kassza hízott a szép bevételtől, a felvonásokat szemlélve már mi, nézők mondhattunk el magunkról, megint sok élménnyel gazdagodtunk.

De gyanítom, lehetett bármilyen lélekemelő, testet pihentető a tengernyi program a vidékünkön, ez a nyár emlékeinkben leginkább a hőségrekordok miatt tapad meg. Ember nincs közöttünk, aki átélhette korábban, milyen az, ha nap mint nap negyven foknál is többet mutat a hőmérő árnyékban. Olyan fogalommal barátkoztunk, mint hőségriadó, s rémálmainkban már fölsejlett egy kietlen Alföld képe, ahol nem csupán a termés pusztul, a ház előtti fű szárad ki, de talán még szeretett folyóink, a Tisza, a Maros, a Körös is csak egy medret felejt maga után.

Szerencsére ennyire nagy kárt azért nem okozott felénk a globális felmelegedés. Annyira mély nyomot viszont – reményeim szerint – csak hagyott bennünk, hogy meg ne feledkezzünk kötelességünkről: olyan természetet kímélő környezetet kell végre teremtenünk, amelyben még egy rossz vicc erejéig sem jut eszünkbe sivatagos Alföldről, pálmafák között tevegelő magyarokról elmélkedni. És persze olyan városokat, ahol a hőségrekordok mellett nem azon szörnyülködünk: az olvadt aszfaltba mekkora kátyúkat vájtak a minden korábbi rekordot megdöntő kamionkaravánok.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Hazajöttek a politikusok

"Szegeden az ellenzéki politikusok unták meg először a nyaralást, hiszen hazatérve, végveszélyben az… Tovább olvasom