Délmagyar logó

2018. 09. 25. kedd - Eufrozina, Kende 8°C | 16°C Még több cikk.

Repcepark

"Mert emlékezzünk csak közelmúltunkra – lehetett itt jobb, netán baloldali városvezetés, ígérhetett egyik koalíció nagyobb fellendülést, mint a másik, válthatta a Széchenyi-tervet a biopolisz szépséges víziója, igazi gazdasági nagyágyú eddig csak nem érkezett."
Ha felépül az autópálya, Szeged kedvező befektetési terep lesz, s azonnal megindul a tőkehenger. Vezető beosztásban dolgozó önkormányzati vezető, egészen pontosan Szalay István nyilatkozta ezt többször is abban a négy évben, vagyis 1994 és 1998 között, amikor polgármesterként irányította a napfény városát.

Ezek az önbizalommal teli szavak aztán öntöttek is némi optimizmust a város polgáraiba. Leginkább azokba, akik munkahelyüket veszítették, amikor sorra mentek csődbe olyan nagy foglalkoztatók, mint a textilművek, a konzervgyár, a Délép, a kábelgyár, csak ténfergett a piacon a ruhagyár, az Ikarus szegedi gyáregysége, hogy csak néhányat említsek a rendszerváltáskor áldozatul esett üzemek közül. Szeged pedig várta ama bizonyos autópályát, no meg a tőkehengert, és lassan azt is elhitte: a sztráda nem beton, aszfalt, meg szalagkorlát és lehajtó, hanem maga a megváltás.

Nem csoda, hogy az autópálya átadásakor lett is olyan hetedhét országra szóló vigadalom, hogy pécsiek, debreceniek, szolnokiak, s ki tudja még, mely város polgárai fordultak le egyszerre székükről a nagy irigységtől. Igen ám, de a sztrádát egyengető úthengert a tőkehenger valahogy csak nem akarja követni. Kineveztünk ugyan egy szépen zöldellő repceföldet logisztikai központnak, mert hát szép szavakért, meg dús fantáziáért azért nekünk, szegedieknek sem kell elballagni a szomszéd rétjéig. Csak éppen ez egy csöppet sem hatotta meg a várt befektetőket. Szegedi cégek megcélozták ugyan a repcést (pardon: logisztikai központot), de a város határain kívülről eddig még senki nem jelentkezett oly felkiáltással: nosza, lendítsük fel együtt Szeged gazdaságát!

A helyzet tehát szomorkodásra adhatna okot, de ha már annyit vártunk a sztrádára, csak ne essünk kétségbe! Higgyünk most abban, hogy a tőkehenger már hergelődik, s csupán azért nem moccan, mert előbb alaposabban körbenéznek lökdösői, vajh, megéri-e éppen Szeged határában hengerelni. Amikor pedig fölmérték a terepet, már lódulnak, és Csongrád megye székhelyén egyszerre tucatnyi daru is munkához lát, csak hogy mihamarabb felépüljenek az új munkahelyek, s a repceföldből szárba szökken Szeged új iparának új parkja. Addig csak megfejtjük, hogy a szegedi ipari nyomorúság miért ennyire pártsemleges.

Mert emlékezzünk csak közelmúltunkra – lehetett itt jobb, netán baloldali városvezetés, ígérhetett egyik koalíció nagyobb fellendülést, mint a másik, válthatta a Széchenyi-tervet a biopolisz szépséges víziója, igazi gazdasági nagyágyú eddig csak nem érkezett. Szeged ettől persze még szép, fejlődő, s vélhetően az önkormányzati választások előtti kampányban megtudjuk újfent: vonzó tereppé teszik a befektetőknek.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A közös cél

"A magyar ember bizalmatlansága az állammal és a politikai vezetőkkel szemben nem azért alakult ki,… Tovább olvasom