Délmagyar logó

2016. 12. 08. csütörtök - Mária -5°C | 3°C

Rizikófaktor

"Távol a szülőktől szabadabban, bátrabban viselkednek az örök stréberek is. Fegyelmezni ilyenkor gyakorlatilag lehetetlen..."
Biztos vagyok abban, hogy még a tízéves osztálytalálkozójukon is a Cserna-völgyi kirándulás lesz a fő témájuk a most tizedikes karolinásoknak, rajtuk kívül azonban ezt a szabad ég alatt töltött éjszakát senki nem élvezte. Tanáruk és szüleik, bár nem mondták, biztos nem örültek a bulinak. Gyorsan hozzáteszem, nemcsak az ilyen események miatt lett egyre nagyobb nyűg az osztály- és iskolai kirándulások megszervezése, lebonyolítása.

A karolinásokra visszatérve, nem élvezték a kalandot a szüleik, akik – bár azonnal megnyugtatták őket a gyerekek – csak akkor nyugodtak meg végleg, amikor a buszról leszállva újra magukhoz ölelhették csemetéjüket. Hiszen, noha minden szülő bízik a saját gyerkőcében, és tudja, pontosabban reméli, hogy maximum egy kis sört meg egy hubit iszik meg stikában a gyerek, de tudja azt is, ott az a pernahajder barát, barátnő, aki bajba keverheti a szeme fényét. S ezért félti kamaszodó porontyát.

Már régen nem élvezik az osztályfőnökök, kísérőtanárok sem ezeket a kirándulásokat, ugyanis a szülőkhöz hasonlóan ők is csak reménykednek abban, hogy a rájuk bízott osztály nem válik már a Szeged vége tábla után kezelhetetlen hordává. Ráadásul a felnőtteknek egyre nagyobb a felelősségük. Míg régen egy karóra meg a pénztárca, vagy mondjuk egy svájci bicska jelentett komolyabb értéket, addig ma már csúcsmobilokkal és digitális fényképezőgépekkel felszerelkezve „illik" nekiindulni a messzi távolnak, s a bukszákban is több pénz lapul ilyenkor. Az értékek védelme, illetve azok esetleges eltűnése azonban még mindig a kisebb rizikófaktort jelenti egy-egy ilyen túrán.

A már fent említett, mondjuk így viselkedésiszokás-változás és az abból következő – nevezzük így – problémák sokkal nyomasztóbbak, sokkal rosszabbul érintik, érinthetik a tanárokat. Akiknek semmi kedvük tartani a hátukat. Mégis őket vonják felelősségre, ők kapják a fegyelmit, s nekik kell a szülők szemébe nézni, és elmagyarázni, Lajoskával bizony ez történt. Velük ordít az igazgató, s nekik kellene valamit mondaniuk a mindig kíváncsi újságíróknak is, akik ilyenkor persze rájuk szállnak – jogosan, hiszen elvárható, hogy elmondják, mi és hogyan történt. Távol a szülőktől szabadabban, bátrabban viselkednek az örök stréberek is. Fegyelmezni ilyenkor gyakorlatilag lehetetlen, nem is kellene, csak hát mást se hallunk a hírekben, mint pórul járt osztályok kalandjait.

Persze ez is érthető. Hiszen arra, hogy sikeresen hazaért mondjuk a 11/B, senki sem kíváncsi.

Olvasóink írták

  • 1. Dunken 2008. május 21. 22:51
    „Igazat írt a szerző! A gyerekek a szülőktől megszabadulva gátlástalanul és veszélyesen viselkednek. Egyre kevesebb tanár mer elmenni velük kirándulni. A szülők sokszor azt várják el a tanártól, amit ők sem bírnak elérni otthon az egyszem gyerekükkel.A gyerekek isznak, dohányoznak és minden felelősséget áthárítanak a tanárra. Ő felelős mindenért. Ezért külön pénzt nem adnak. Persze nem minden kirándulás fékevesztett tivornya, de nagyon észnél kell lenni. Ezektől függetlenül én szeretek kirándulni és szoktam is a tanítványokkal.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kés a kézben

"Ne akarjuk megszépíteni a múltat: az indulat évtizedekkel korábban éppen úgy elragadtatta az… Tovább olvasom