Délmagyar logó

2017. 09. 25. hétfő - Eufrozina, Kende 8°C | 19°C Még több cikk.

Robin Hood II.

"Előrebocsátom: mindhárom szektor ki fogja bírni a válságadót."
Múlt szerdán hallottunk először a válságadóról, hétfőn, későn este az országgyűlés már el is fogadta a törvényjavaslatot. Ahhoz képest, hogy a tétel százmilliárdos, és három ágazat – távközlés, energetika, kereskedelem – profitjának felét érinti, túl sok sajtos pogácsát nem ettek meg az érdekegyeztetők. Sőt, az áruházláncok saját szervezete, az Országos Kereskedelmi Szövetség még támogatta is a különadó bevezetését – tudtuk meg a törvényjavaslat vitájában. Nekem valamiért erre az ugrott be, hogy a privatizáció hajnalán a később komolytalannak bizonyult Sámson megvette a Szegedi Konzervgyárat, s a megilletődött, székében hagyott felsővezető azt találta mondani a sajtótájékoztatón: „boldogok vagyunk, hogy a tulajdona lehetünk".

Előrebocsátom: mindhárom szektor ki fogja bírni a válságadót, de azt is, hogy részben áthárítják majd ránk, fogyasztókra, ügyfelekre. Még akkor is, ha a törvényjavaslat egyik előterjesztője utalt rá: a hatóságok erre ügyelnek, s ha mégis „áthárítás történne", a parlament felhatalmazást adhat a beavatkozásra.

Több elemző is írta, hogy a kereskedelmi multikra jutó résznek akár a felét is fizetheti a Tesco. Lehet szeretni is, meg nem szeretni, az viszont tény, hogy az elsők között érkezett, s akkori újszegedi telekáron vett magának jó helyet a megyeszékhelyen, a lakótelep közepén. A lemezépület csúnyácska, a fák sem akarnak nőni és árnyékot adni a parkolóban, a vásárlók azonban a pénztárcájukkal szavaznak. A brit Tesco után jött sorba a többi áruházlánc, köztük nem egy német tulajdonú – ők sem őszinte mosollyal teszik majd bele a pénzt a közös magyar kalapba.

Multiellenességgel ezzel együtt sem vádolható a kormány, óriási támogatásokról született szerződés a közelmúltban az Audi, az Opel hazai fejlesztése kapcsán, és a Suzuki is újra a mi autónk – hogy csak egy ágazatot említsünk. Az ésszerűsség ezt a sorrendet kívánta, a pozitív járműipari gazdasági hírt, s utána a válságadósat – fordítva láthattunk volna néhány nem olyan őszinte mosolyt.

Tény, azok után, hogy ajtót mutattunk az IMF-nek, százmilliárdokat találni máshol nehéz lett volna – igaz, a magán-nyugdíjpénztári einstandra csak nagyon kevesen gondoltak. Ez utóbbiról meg a Pál utcai fiúk óta tudjuk, hogy inkább erő, mint szellemi erőfeszítés. Megsüvegelendő teljesítmény viszont költségvetési bevételt találni ilyen csekély társadalmi ellenállás mellett – ennél is csekélyebb már csak a jegybankelnök fizetésének harmadolása. Hozzáértők ugyan alkotmányossági aggályokat emlegetnek, de erre láttunk már példát a két évvel ezelőtt beterjesztett Robin Hood-adónál, az Alkotmánybíróság tavaly decemberben ott sem talált kifogásolnivalót.

Olvasóink írták

  • 1. KolompárRómeó 2010. október 20. 11:20
    „"Előrebocsátom: mindhárom szektor ki fogja bírni a válságadót"

    Kibírta volna a pórnép is, ha megemelnek mindenféle béreket érintő adókat, áfát, egyebeket. Most nem ez történt.

    A többivel egyetértek, miszerint majd úgyis ránkverik. A CIB már felére csökkentette a látra szóló betéti kamatot, a kp-felvétel díját pedig 50%-kal emelte.”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Nem bánt a kutyuli

"...előszeretettel közli a gazdi: nem bánt. A kutya viszont tudja, hogy félsz." Tovább olvasom