Délmagyar logó

2017. 04. 29. szombat - Péter 7°C | 22°C Még több cikk.

Rövidháború

"Majd kiabál, akinek fáj valami, és akkor lehet módosítani, faarccal."
Megtörténhet, hogy február elsejétől egyáltalán nem fog röviditalt árulni az algyői halászcsárda. Ennek azért van jelentősége, mert most vagy negyvenfélét kínál. Igaz, viszonylag keveset ad el, mert vendégeinek kilencven százaléka autót vezet, a csárda mégis fönntartja a választékot azok kedvéért, akik az anyósülésen utaznak, és innának egy kis pohárral. A tulajdonos most számolt, és arra jutott, hogy ha februártól tényleg készletforgalmi nyilvántartást kell vezetni naponta a zárjegyes alkoholtermékekről, akkor itt nem érdemes rövidet forgalmazni. Igaz, ezzel szűkül a kínálat, ami senkinek sem jó, főleg nem az igényes vendégnek – de hát ezek szerint ami zajlik, az tényleg olyan, mint egy háború: azok is kárát látják, akik közvetlenül nem érintettek benne.

A vendég meg fogja tudni, miért nincs már abból a pálinkából, amiből a múltkor ivott. Valószínűleg érti majd, hogy a vendéglősök nem egyszerűen egy újabb adminisztrációs teher ellen tiltakoznak, hanem azért, mert elegük van abból, hogy a parlament többsége, a hatóság bűnözőknek tekinti őket. Ebben pedig igazuk van a vállalkozóknak: mert lehet, Nyugat-Európában tényleg azért nem standoltatják a vendéglőket, mert ott nem is csalnak annyian a szesszel, de a csalókat nem így kell megfogni.

A készletforgalmi nyilvántartásról szóló rendelkezés egy nagyobb csomagban került a parlament elé, és szinte látszik „a jogalkotó szándéka": bevételi lehetőséget keresni itt is, ott is, ha lehet, észrevétlenül. Majd kiabál, akinek fáj valami, és akkor lehet módosítani, faarccal. Az ebben a kétségbeejtő, hogy már nem látszik, mi született előbb: az államszervezet hivatalos bizalmatlansága az adófizető iránt, vagy az adófizető gyanúja, hogy az ő pénzével nem bánnak megfelelően – és ezért ez az állam nem szolgál rá semmilyen bizalomra.

„Az egyik fél, a másik fél, egymástól egyre jobban fél. Így alkothatnak oly egészet, melyben nincs helye semmi résznek" – ezt Petri György írta, de még a Brezsnyev-éráról. Hogyan lehetne húsz évvel a rendszerváltás után fölszámolni a kölcsönös bizalmatlanságot? A vendéglátósok, azontúl, hogy a bajban összefognak, és együtt keverik a koktélt a Parlament előtt, egyszer nyilván eljutnak odáig, hogy szakmai szervezetük befejezi a mondatot: a csalókat nem így kell elfogni, hanem úgy, hogy.... És ami ezek után elhangzik, azt szintén saját érdekükben való közös fellépésnek tartják, és nem spicliskedésnek. Mert mégis ők tudják a legjobban, hogy saját szakmájukat hogyan lehet tisztességesen művelni. De ehhez nyilván az is kell, hogy a pénzükre pályázó hatalom tényleg kíváncsi legyen arra, hogyan lehet tiszta viszonyokat teremteni.

Olvasóink írták

  • 1. aranka2 2009. január 18. 00:15
    „Az írás nagyon jó. A baj csak az, hogy a hatalom csak arra kíváncsi, honnan lehet még egy kis pénzt beszedni. Pedig az ördögi körből csak a hatalom léphetne ki. Attól félek, én már nem érem meg.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Segítség, zseni lett a gyerekből!

"Géniusznak lenni azonban sokszor teher. A kimagasló intelligencia legtöbbször másságot jelent." Tovább olvasom