Délmagyar logó

2016. 12. 07. szerda - Ambrus -5°C | 3°C

Sakkoznak

"A Csongrád megyei városokban sakkoznak a beszédmondókkal – és aligha van ez másként más megyékben."
A Csongrád megyei városokban sakkoznak a beszédmondókkal – és aligha van ez másként más megyékben.

Mondjuk, a szegedi tűnik az igazán huszáros lépésnek, de vegyük figyelembe, hogy nem terem minden káposztaföldön nemzetközi sakknagymester; Lékó Péter csak egy van. És szerencsére még mindig itt van, magyar és szegedi, pedig a miénknél sokkal szerencsésebb országok ajánlottak már neki állampolgárságot, anyagibb javakról nem is beszélve. Ki más beszélne a nemzeti ünnepen? Természetesnek tűnhet a választás.

Pedig csak akkor nem vesszük észre, ha nem akarjuk, hogy évről évre kínlódásosabb: beszédmondót találni március 15-ére.

Nem volt így mindig. Az első szabadon választott polgármestereknek még nem volt fóbiájuk, szabadon szónokoltak. Eszükbe sem jutott holmi pártos szövegekkel előhozakodni. Hazafias és emberi momentumokat találtak meg a múlt forradalmában és szabadságharcában, vagy lokális történeteket idéztek. Igyekeztek egyénivé, személyessé formálni szövegeiket, ilyen módon érdemessé válni a közfigyelemre. Ők még azt hitték, a politika és a köz dolga összefügg, az előbbi az utóbbi szolgálója. Tisztességüket és naivitásukat messze sodorta azóta az idő. Vagy mi.

Nagyjából az ország kettéosztása óta kell sakkozni – a beszédmondókkal is. Az idei játszmákat érdekesnek is mondhatná, akiben akad még szikrányi érdeklődés a politika játszódásai iránt. Csongrádon például olyan ellenzéki képviselő kap most emelvényt, akiről több cikluson keresztül se derülhetett ki, vajon milyen szónok. A szocialista polgármester most érezte úgy, itt az idő gesztust tenni... Szentesen talányos megoldásra jutottak, az MDF frissen újraválasztott országos elnökét látják vendégül, holott az egész városban mindössze húszan vannak a magyar demokraták, ők is csak nyár óta...

Makón is gesztusértékűnek szánják, hogy nem politikus, hanem tekintélyes civil lesz a szónok. Bár beszélt ott már március idusán Makovecz Imre is, akit sokan szintén tekintélyes civilnek mondanak, és úgy szidta a Horn-kormányt, hogy a szocialista polgármester nem győzött mosolyogni. A közönség biztosan megérzett valamit abból, mi a politika. Vagy nem.

Személyesen az egyenes megoldással szimpatizálok, nevezetesen a vásárhelyi polgármesterével, aki nem habozik pontosan úgy viselkedni, mint egy politikus: mindig szerepel, amikor csak lehetséges. És amikor lehetetlen.

Gondolom, jön majd idő, amikor nem kell energiát vesztegetni a szónok kerestetik játszmákra. Akkor talán senki se fél semmitől és senkitől. Nyugodtan beszél, aki csak akar, még akkor is, ha történetesen politikus.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Ünnepre várva

"Legvalószínűbb, hogy politikailag nagyon feszült, de utcai zavargások nélküli március 15. elé… Tovább olvasom