Délmagyar logó

2017. 11. 23. csütörtök - Kelemen, Klementina 3°C | 13°C Még több cikk.

Sár a cipőn

"Mert az önállóvá válás egyik tanulsága épp az volt, hogy a városi polgári rang önmagában semmit sem jelent ott, ahol az ember valamiért rosszul érzi magát."
Algyő egyelőre nem akar városi rangra emelkedni, pedig megtehetné. Ez nyilván olyan hír, amelyen mindenki csodálkozik, a helybelieket kivéve. Ők még nem felejtették el, hogy Algyő egyszer már volt város: Szegednek hívták. Szeged-Algyő 1973-tól 1997-ig egy nagyvárosi peremkerület volt, Algyő városi polgárai messzire laktak a központtól, az iskolában pottyantós volt a vécé, és ez nagyjából mindent el is mond arról az időszakról. A városi rang megszerzése azóta csak egyszer került szóba komolyan. Az önállósodás után pár évvel az egyik nagy párt helyi szervezete az önkormányzati választási kampányújságjának elején közölte a faluház fotóját – amely itt az önszerveződés szimbóluma –, és átmontírozta homlokzatán a feliratot: Városháza. A párt nem nyerte túl magát a választáson. Nem visszatetsző volt ez az üzenet, csak közömbös.
Mert az önállóvá válás egyik tanulsága épp az volt, hogy a városi polgári rang önmagában semmit sem jelent ott, ahol az ember valamiért rosszul érzi magát. E rangnál sokkal fontosabb, hogy legyenek végre rendes járdák, aszfaltos utak: ne kelljen többé esős időben papír zsebkendőt vinni magunkkal, hogy Szegeden a buszról leszállva letöröljük cipőnkről a sarat, mert különben messziről meglátják, honnan jöttünk. Ma már nem kell a papír zsebkendő. Algyő tíz év alatt élhető, városias településsé vált, fürdője is van, ami valódi urbánus kiváltság. Ugyanakkor jellemző, hogy az önkormányzatnak még mindig nem az a legnagyobb gondja, hogyan nyerje el a városi rangot. Hanem például az: hogyan nyerjen pályázati támogatást egy új iskola megépítésére.

És ebből a szempontból ugyanez a helyzet másutt is. Egy település attól ma nem tud többet adni a polgárainak, hogy városi rangra emelkedik. A munkáért például továbbra is utazni kell, jó esetben negyven-ötven kilométernél nem messzebbre. Ezentúl pedig kórházba, színházba, piacra vagy öltönyt venni a kamasz gyerekre továbbra is a nagyobb városba kell utazni. A városi rang nem előny a pályázatok elbírálásakor sem: Sándorfalva ugyan nyert az iskola felújítására, Mindszent csatornapályázata azonban elhasalt. És elnézést, hogy ideírom, de abban a városban nem is ez a legnagyobb baj.

Hol érdemes lakni?

Ott, ahol az apró gondok is azonnal kiderülnek, nyugodtan lehet róluk beszélni, és meg is oldódnak. Ahol szerencsésen sikerült összejönnie a helyi elitnek, nincsenek nagy feszültségek, és kívül marad a nagypolitika az üléstermen. Ahol egy idő után az lesz a legnagyobb dilemma, hogy pályázzunk-e a városi rangra vagy se.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kameracsata

"Ami pedig az adófizetők pénzét illeti: egy-egy ilyen megfigyelőrendszer kiépítése és működtetése… Tovább olvasom