Délmagyar logó

2017. 01. 23. hétfő - Zelma, Rajmund -8°C | 4°C Még több cikk.

Segíts, vagy lelőlek

JEGYZET - "Olyanokat bántani, akik segíteni érkeznek – szinte felfoghatatlan."
Néhány éve hatalmas port vert fel az az eset, amikor mintegy harmincfős társaság támadt egy sérülthöz kiérkező mentőautó sofőrjére. A gépkocsivezetőt – miután megrugdosták – a kórházi ügyeleten kellett ápolni. A vérző kezű férfit, akihez hívták a mentőket, esélyük sem volt ellátni. Múlt héten Szegeden késsel fenyegették a kiérkező egységet – nem ez volt az első ilyen eset.

Minden normális ember megdöbben, ha ilyen történeteket hall. Olyanokat bántani, akik segíteni érkeznek – szinte felfoghatatlan. Az, hogy már azokat sem tiszteljük, akik sokszor az egyetlen reményt jelentik egy hozzátartozó vagy akár csak ismerős számára, szomorú látlelet a mai világról.

De ez nem csak az agresszióról szól. Szerintem kissé túlértékeljük a fene nagy jogainkat, azt gondoljuk, bármit megtehetünk. Felülbírálhatjuk például egy orvos szakvéleményét arról, hogy milyen egészségi állapotban vagyunk, és elutasíthatjuk a kórházba szállítást. Vagy pereskedhetünk, mert a földre löknek és lefognak, amikor begyógyszerezve nekiállunk kerítést mászni. Ez megtörtént, szintén a Dél-Alföldön: az érintett ahelyett, hogy megköszönte volna, hogy óvták testi épségét, feljelentést tett.

Mindeközben a mentők nem válogathatnak. Ha hívják őket, menniük kell, még akkor is, ha a lakcím vagy a bejelentés körülményei arra utalnak, hogy testi épségük nem feltétlenül garantált. Hajléktalant, részeget vagy fegyverrel hadonászó bandavezér pártfogoltját is el kell látniuk, és nem mondhatják az ajtóban, hogy „bocs, fiúk, ezt most nem vállalom". Persze nyilván otthagyhatják a helyszínt, ha fenyegetik őket – kérdés, hogy ezzel biztonságukat óvják, vagy inkább kiteszik magukat a biztos támadásnak.

A mentők tudják, hogy munkájuk során jó néhány pofonra számíthatnak – fizikailag is, nemcsak lelkileg. Egy zavart tudatú beteg gyakran agresszív, ezt azonban a mentőnek el kell nézni. Tudomásul kell venni tehát, hogy van, amikor egy beteg megtépi a ruhájukat, hajukat, és ezt be kell írniuk arra a számlára, amin az áll: a munka velejárója.
Remélem, erre soha nem kerül fel az önkényes agresszió, olyasmi felirattal: ilyen a világ.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Szegedi folklór

"Nem Paks ez, hogy elkapkodják." Tovább olvasom