Délmagyar logó

2018. 05. 27. vasárnap - Hella 17°C | 28°C Még több cikk.

Sertéslecke

"Az államtól várunk segítséget, miközben éppen azt harsogjuk, ne szóljon bele minden ügyes-bajos dolgunkba. És persze reménykedünk: megoldás csak létezik erre a gondra is."
Na, most akkor öröm, vagy éppen ezernyi bánat forrása, ha hazánk határait több tenger is mossa? Mielőtt bárki is valami nacionalista, soviniszta, netán irredenta hőzöngést várna jegyzetemtől, közlöm: dehogy sürgetek bármiféle határrevíziót. Csupán arra utalok, hogy említett hazánk (Hungary, Ungarn) egy olyan közösség része (EU), ahol mindannyiunk nagy örömére immár képletessé váltak a határok. A nagy európai egymásra borulásban honfitársunk lett német, francia, angol, mint ahogy a lengyel, a holland, és a ő tengerük (ha csak képletesen is), de immár a mi tengerünk.

Együtt érezzük közösségünk előnyeit, s együtt döbbenünk rá arra: közösködésünk nem kevés keserűséggel, gonddal is jár. A többállamú egyesült Európában ugyanis az áru (mint ahogy a munkaerő, a tőke, s ki tudja, mi még) szabadon mozog. Nem is lenne ez akkora tragédia a magyar sertéstartóknak, ha e nagy áruvándorlásból momentán kimaradnának a sertések. Csak éppen a piacgazdaság törvényei nem ismernek ilyen kivételeket. A profitelvű feldolgozóipar még inkább elfogadhatatlannak tartja, így aztán valóban előfordul, hogy mire eljut a vágóhídra, a lengyel disznó is magyarul röfög – miként egy sándorfalvi gazda panaszolta. A magyar disznótartó viszont nagyon is magyarul káromkodik, mert úgy érzi, nem böllér, hanem a globalizáció döfi a nagykést az ő drágán felnevelt disznajába, ezt pedig már csak nem engedhetjük.

Mégis, mi mást tehetünk most, amikor az aszály miatt csillagászati árakon kínálják a magyar takarmányokat, s az alföldi röfik már nem is kukoricát, hanem egyenes hasznot esznek, és sonka helyett veszteség hízik a bőrük alatt. Engedik-e az uniós szabályok, hogy az állam milliárdos segítséggel avatkozzék be a gazdasági folyamatokba? Akarjuk-e, hogy húsfeldolgozóink azért menjenek csődbe, mert a drágább magyar disznót vásárolják a haszonra joggal áhítozó magyar gazdától, csak éppen az így termelt drágább kolbászt már nem hogy itthon, de a nem létező határon túl sem tudják eladni. És ha a sertéstelepekbe pénzt injekciózunk, milyen joggal tagadjuk meg ezt a segítséget más vállalkozásoktól, amik arra panaszkodnak, hogy az alapanyagárak emelkedése miatt hamarabb olvadt el a hasznuk, mintsem kitehették portékájukat a piacra?

A piac kíméletlen törvényeit tanuljuk most újfent mindannyian, akik drágán szeretnénk eladni, de olcsón akarunk vásárolni. A kiutat keressük, szeretjük parasztgazdáinkat, de nem akarunk háromezer forintos parizert enni. Az államtól várunk segítséget, miközben éppen azt harsogjuk, ne szóljon bele minden ügyes-bajos dolgunkba. És persze reménykedünk: megoldás csak létezik erre a gondra is. Minden bizonnyal így van. A kérdés csak az: mire megtaláljuk, belérokkan-e a magyar sertéságazat, vagy eljön az a világ, amikor a magyar disznók tanulnak lengyelül.

Olvasóink írták

  • 7. Nagy József 2007. november 15. 21:03
    „Re: Sertéslecke
    (avagy laikus újságíró esete)


    Tisztelt Bátyi Úr!

    Csodálom az Ön bátorságát. Csodálom, hogy hogyan képes olyan témáról cikkezni, melyről igen csekély ismerettel rendelkezik. Ha már úgy gondolta, hogy elég vakmerő ahhoz, hogy egy irodai helyiségből értékelje a magyar állattenyésztés (sertéstenyésztés) hatékonyságát, talán nem lett volna hiábavaló, ha először megfelelő mennyiségű információt gyűjt.
    Ezen írásában azt kívánja sejtetni, hogy a hazai sertéstenyésztők nem tudják felvenni a lépést az EU más országainak termelőivel, ill. a piaci versenyben rendszeresen alulmaradnak. Csakhogy ez a verseny nem azonos feltételek mellett zajlik.
    Számtalan példával tudok szolgálni, melyekkel az UNIO országai védik saját termelőiket, segítik piacra jutásukat. Próbáljon meg sertést exportálni Ausztriába. Ők lezárták a határokat, és eszük ágában sincs beengedni a szlovák vagy lengyel sertéshúst. Ha jól emlékszem, talán Ők is tagjai a közösségnek. Ez nem ellentétes az UNIO szellemiségével?
    Több tagállamban a sertéshús értékesítési árát 5-7 % Áfa terheli, míg kis hazánkban ez 20 % (már itt buktunk 13-15 %-ot). Évtizedek óta jelentős mértékben támogatják a technológia teljes lecserélését, modernizálását. A tagállamok kormányai segítették állattartó telepeik termőföldhöz jutását, feldolgozó üzemek létesítését. A takarmánynövények termesztésén, a takarmányok előállításán keresztül támogatják tenyésztőiket.
    Sajnos ezeket a tényeket, csak kevesen ismerik. A közvélemény csak azt észleli, hogy a hentesnél a karaj ára folyamatosan emelkedik. Itt jön Hősünk - bátor újságíró -, aki még rúg egyet az amúgy is igen nehéz helyzetben lévő sertéstenyésztőkbe, és véleményével befolyásolja a termelők megítélését.
    Bocsásson meg, de én is elég bátornak érzem magam, hogy javasoljak néhány témát Önnek. Mi lehet az oka annak, hogy szinte minden EU tagországban a mélyhűtött húsok humán élelmezésben maximum 3 hónapig használhatók fel, míg ez nálunk 6 hónap. Természetesen ennek az a következménye, hogy a minőség megőrzési idő lejárta előtt, olcsóbban felkínálják a magyarországi feldolgozóknak (ezzel az árral lehetetlen versenyezni). Európa ,,szemete" a mi kis országunkban landol.
    A skandináv országokban úgy létesítették a vágóhidakat, hogy az élő állatokkal ne kelljen 200 km-nél hosszabb távolságot megtenni, mert az ennél nagyobb távolságra történő szállítás során oly mértékű stressz éri őket, ami már igen jelentősen rontja húsuk minőségét. Érdemes lenne megvizsgálni 600-800 vagy esetleg még ennél is nagyobb távolságból ide szállított állatok húsminőségét.
    Miként lehetséges, hogy a termelőtől átlag 350 ft-os hasított súlyban átvett húsból, szétdarabolás után 900 ft-os átlagár lesz a kereskedőnél.
    Tisztelt Bátyi Úr! Nagy érdeklődéssel és élvezettel szoktam olvasni írásait, az esetek nagy többségében osztom véleményét, de jelen esetben úgy gondolom kissé elhamarkodottan és megalapozatlanul formált véleményt olyan témáról, melyről nem rendelkezik kellő információval.
    Napról-napra találkozom az igen nehéz helyzetben lévő termelőkkel, tenyésztőkkel és csodálom kitartásukat, munkabírásukat. Én tisztelem ezeket az embereket, és határozottan elutasítom a vádat, hogy a termelésük nem versenyképes. Ilyen körülmények között, viszont nem lehet versenyezni.”
  • 6. triatlonos 2007. november 14. 17:55
    „Nem vagyok szakmabeli, de én eddig azt gondoltam, hogy a jegyzet, mint ujságirói forma arra való, hogy olyan megállapitásokat tesz, ami a napnál világosabb. Tehát az olvasó azt hiheti, hogy a saját gondolatait kapja vissza stilizált formában. Mostmár kezdem azt hinni folyamatosan, hogy a Délvilág Jegyzet a provokáció eszköze - és szerintem főszerkesztői utasitásra történik! Ezért szeretném kérni a szerzőt, máskor hasonló téma esetén kérdezzen meg egy tanyai vagy falusi parasztembert, vagy a kisvárosból engem. Rengeteg hamis infót lehetne cáfolni. Nem csak az igaz, amit a média sulykol, hanem néha annak az ellenkezője is. Dánia fele akkora ország, mint mi, és évente 20 millió hizót állit elő. Dániában egy cég ad el sertést, és egy vásárol - másfél évre előre megállapitott áron. Mi ennek a dupláját simán meg tudnánk csinálni, de akkor mi lenne Csányival? A szocializmusra azt volt a jellemző, hogy nagyon kellett tudni számolni, a mai szabadrablásos kapitalizmusra pedig az, hogy mégjobban! Szivesen segitek a téma körbejárásában.”
  • 5. HGabi 2007. november 13. 14:49
    „Kedves nemis tudom minek nevezzem!
    Egyszerűen arra a következtetésre kellett jutnom,hogy Ön egyáltalán nem tudja miről beszél. Nincs bennem rossz szándék de mostmár, hogy második alkalommal próbálok meg hozzászólni a tegnapi cikkéhez igenis kívánom, hogy tapasztalja meg saját bőrén milyen is szorult helyzetben lenni. Azt azért jó volna, hogyha megtudná magyarázni, hogy az mégis hogyan lehetséges, hogy olcsó lengyel stb. sertés kerül be az országba, a pult mögött mégis 1.000,- - 1.400,- Ft/kg áron vásárolhat a magyar, köztük maga is. Igaz, hogy lejárt szavatosságú, többször fagyasztott hús, ami már szinte ragad, de ha magának ez kell, ám legyen fogyassza egészséggel. Arra kérem, hogy mielőtt bármiről is elkezdene cikkezni járjon utána és esetlegesen csináljon közvéleménykutatást, majd ezt követően ragadjon tollat, hogy tudja még is miről beszél. Úgy látom nem csak engem sért amit közölt a tegnapi cikkében. Sajnálom hogy ennyire nincs tudatában a helyzetnek és sajnálom hogy Ön megelégszik az EU szemetével. Üdvözlettel.: H. Gabriella”
  • 4. homer 2007. november 12. 23:56
    „Hát ez bizony nem volt a Te szintedet megütő írás..”
  • 3. b.gábor 2007. november 12. 20:58
    „???
    Nem értem?
    Újságíró bármi nemű komoly háttérinformáció (netán tudás) nélkül, hogy mer egy ilyen cikket megfogalmazni.Könnyű odavetni egy összehányt irományt , felvenni érte a pénzt a valós hátteréről , igazságalapjáról mit sem tudva. Önnek ugy látom kár is lenne elmagyarázni. Csak felháborító hogy ilyen cikk megjelenhet egy üres szürkeállomány agyából.
    Ja és jó étvágyat az EU szemetéhez , ami esetenként fél éve pihen valamilyen fagyasztókamrában , na az pont Önnek való.”
  • 2. gkovacs 2007. november 12. 18:18
    „Ha az európai unió több kárt okoz mind hasznot, akkor ki kell belőle lépni. Ha a haszon esetleg nagyobb mint a kár, akkor le kell vonni a következtetést és elviselni.
    Állami támogatás és ármódosítás nem fér bele a kapitalista gazdaságtanba.
    Ha a magyar paraszttal az államháztartás hiányát is meg akarják fizettetni, akkor nem lesz se forint se (ehető) disznó.
    Ennyi.”
  • 1. Edit 2007. november 12. 10:32
    „Kedves Uram!

    Ebből a cikkből egy dolog szűrhető le: mégpedig az, hogy fogalma sincs a mezőgazdaságról. Nem akarom ezzel megbántani de aki nem érti soha nem dolgozott vagy tanulta, nem képes reális véleményt formálni. A magyar disznó nem azért drága mert a paraszt drágán termel, hanem azért mert a kereskedő többszörös haszonnal dolgozik. Tudja-e Ön mennyiért veszik át a sertés kilóját? 260 Ft!!! Nézze meg mennyibe kerül az üzletekben? Akkor miért is nem érthető az emberek panasza?
    A másik pedig, hogy a küldöldi gazdát sokszorosan támogatja az állam pontosan azért, hogy sikeres legyen külföldön és el tudja adni az árúját, a magyar ennek a támogatásnak 20 %-át kapja, mert a kormány így egyezett meg az Unióval!!!
    Minden embernek meg kellene értenie, hogy ha a magyar gazda tönkremegy, súlyos válságba kerül az egész ország!
    Még egy dolog a végére amit fontos volna látni és amit elfelejtenek! A multik hatalmas engedményeket, adómentességet kapnak hazánktól. A Hankook 20 milliárd Ft-ot!!!! Egy dél-koreai cég ezt megkapta a magyar paraszt pedig semmit se kapjon? Maga szerint ez igazságos?”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Talált pénz

"Nyugdíjasok álomhónapjának lehet nevezni a novembert, ha a kormányszóvivői tájékoztatókat olvassuk,… Tovább olvasom