Délmagyar logó

2017. 09. 25. hétfő - Eufrozina, Kende 8°C | 19°C Még több cikk.

Sírok gondozása

"Az embernek kötelessége keresni és elviselni a világi bonyolultságot, mert feketére és fehérre festhető életek nincsenek."
Pedig arról akartam írni, hogy miféle nyár ragyog ránk éppen, és hogy, akár egy lenge, fiatal lány, visszatáncolt a térre a jó idő. Arról akartam írni, hogy a Balatonkenesén üdülő szegedi lurkók, a szomszédos tábor zajongásából ítélve, igencsak kitűnően érzik magukat. Vagy arról akartam írni, hogy az embernek kötelessége keresni és elviselni a világi bonyolultságot, mert feketére és fehérre festhető életek nincsenek. Arról akartam írni, hogy mindig olyankor kell szólni a kicsikről, amikor mindenki nagy és erős akar lenni. Arról akartam írni, hogy némely tökfejek visszasírják a csendőrséget, és hogy az ország polgárainak tekintélyes hányadát a határon túlra ebrudalnák – lásd: Demokrata hetilap! Arról akartam írni, hogy az ország politikai kultúrája, ah, hiszen mindegy is, miről akartam írni!

Mert rám szólt egy levél, amely némi tétova keringés után néhány napja ért el hozzám, nyugdíjas szegedi tanárnő írta. Idézek belőle.

„Fejre állt erkölcsű világunkban vannak még tisztességes emberek, akik tisztelik a holtakat, és nem szégyellik az érzelmeiket… Amíg tanítottam, magam is igyekeztem erre nevelni a tanítványaimat. A Földműves utcai iskolában három évig gondoztuk az osztályommal Cserzy Mihály sírját külföldön élő gyerekei helyett az Alsóvárosi temetőben. Azután elolvastuk néhány novelláját, és elvitatkoztunk azon, hogy Móra Ferenc vagy Tömörkény István epigon volt-e. Előfordult, hogy gyakorló iskolai osztályommal egy villamoson utaztunk harminc főiskolai hallgatóval. Őket dr. Békési Imre vitte a Belvárosi temetőbe dr. Hegedűs András sírjához, mi pedig egy tragikus balesetben elhunyt gyakorlós kis pajtásunk sírjára vittünk virágot."

Arról akarok írni, hogy amikor az egyik üti a másikat, a másik veri az egyiket, a temetőkben akkor is tűnődő csend igazgatja a borostyánleveleket. Arról akarok tehát írni, hogy amikor nyár táncol a téren, és mindenki élni, nyaralni, pancsolni akar, akkor kell a leginkább azokra gondolni, akik elmentek ugyan, ám nem csak fejfákat és sírokat hagytak maguk után.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Igazság szerint

"Hódmezővásárhely első regisztrált munkanélkülije volt – mostanra szinte a teljes magyar… Tovább olvasom