Délmagyar logó

2017. 06. 27. kedd - László 18°C | 33°C Még több cikk.

Sportkönnyek

"Sírni csak a győztesnek szabad. Butaság. Azoknak is lehet, akik szorítottak érte. És a vesztesektől sem tagadható meg ez a jog. Öröm és bánat kézen fogva jár, és hol az egyik, hol a másik szegődik a sportoló, a szurkoló társául. A lassan elmorzsolt 2006-os évben Csongrád megyében – részletes leltár nélkül is állíthatjuk – az előbbiből adatott több."
Sokszor párás tekintettel figyeltünk. Ez a jelenség szemüvegesekkel gyakran előfordul a dermesztő utcáról a szobába lépve. De olykor akkor sem tisztul a kép, ha perceken keresztül, újra és újra levéve törölgetjük a pápaszemet. Mert nem a „fizika" a bűnös – a könnyeink.

Sírni csak a győztesnek szabad. Butaság. Azoknak is lehet, akik szorítottak érte. És a vesztesektől sem tagadható meg ez a jog. Öröm és bánat kézen fogva jár, és hol az egyik, hol a másik szegődik a sportoló, a szurkoló társául. A lassan elmorzsolt 2006-os évben Csongrád megyében – részletes leltár nélkül is állíthatjuk – az előbbiből adatott több. Régi és új bajnokok, aranyak, ezüstök és bronzok csaltak a szemünkbe különböző „színű" cseppeket. Bár a kifejezést nem erre találták ki, de így is tud a magyar sírva vigadni...

A kiváló eredményeket – említhetjük Janics Natasa Európa- és világbajnoki elsőségeit, Karsai László vb-ezüstjét, Vajda Attila vb-bronzát, bajnoki címeket, kupadiadalt, hosszú lenne a sor – a média igyekszik közvetíteni, kommentálni, értékelni, majd az esztendő végén pedig újra mérlegre téve mindent, megmondani a „frankót", hogy melyik, illetve ki volt a „leglegleg". A világon mindenütt zajlik ez a vetélkedés, megidézve a felejthetetlen pillanatokat, példakép-egyéniségeket – akik ebbe a versengésbe ekkor már nem szólhatnak bele.

Lapunk, a Délmagyarország és a Délvilág 1967 óta – minden évben – választja ki, jutalmazza a legjobbakat. Mindig, amikor elérkezik ez a pillanat, egyre nehezebb dolga van a sportrovatnak: Szegednek, Csongrád megyének rendkívül gazdag, eredményes, tehetségekben bővelkedő a sportélete. Volt és lesz alkalom az elérzékenyülésre. De dönteni kellett, és tegnap együtt ünnepeltünk bajnokainkkal.

És újra hullottak – ha csak képletesen, az emlékeinkben is – a könnyek. Hősöket idézve, „megszemélyesítve", esőként záporozva. Csillogó gömbökké alakultak, és a sport fenyőjének minden ágára jutott belőle. Alig látszott ki a zöld. Ez a világ legszebb karácsonyfája – mely már önmagában ajándék.

Ilyenek a sportkönnyek. És kiderül, sírni mégiscsak a győzteseknek szabad? Igen. De nekik köszönhetően mindannyian annak érezhetjük magunkat...

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Utcareform

"Túl nagy kapkodással persze nem lehet megvádolni a székkutasi politikusokat. Hiszen akárhogy is… Tovább olvasom