Délmagyar logó

2017. 10. 18. szerda - Lukács 10°C | 24°C Még több cikk.

Sportmosoly

"Az igazság öregedett, de fényét nem veszítette el: a sport ma is az öröm és a szépség ölelkezése."
Hej, ha visszaforgathatnám az idő kerekét mondjuk a hetvenes évek közepéig. Amikor elbűvölő mosolyú, de még annál is hosszabb combbal, laza ízületekkel, szélben táncoló, hosszú hajjal megáldott ifjú futóhölgyek köröztek a Tisza-parti stadion salakján. Mi, pelyhes bajszú dobóatléták meg azt se tudtuk, a lányok varázslatos szépségétől ájuljunk-e el, vagy gyors halált haljunk a röhögéstől, látván: milyen nyálcsorgatós irigységgel bámulták ezt a tüskés futócipőbe bújt hölgysereget a futballisták edzésére betérő szurkolók.

Fogalmam sincs, nyargalásznak-e még futólányok a lepukkadt szegedi stadionban. De azt biztosra veszem, ha igen: mosolyuk téli alapozás idején is nyárt idéző, hangjuk csilingel a boldogságtól. És izmos alakjuk éppen úgy elvarázsolja a bámész tekintetet, mint annak idején talán éppen édesanyjuké tette, amikor kecses szökkenéssel átröppent a célvonalon.

Miért is lenne más a látvány, hiszen az igazság öregedett, de fényét nem veszítette el: a sport ma is az öröm és a szépség ölelkezése. Így mindazok, akik zajos diszkók könyöklős pultjai, füstös kocsmák cigibűzzel orrt facsaró termei helyett a sportpályákat, edzőtermeket, uszodákat választják, biztosra vehetik: alakjuk olyan kábítószer lesz, amitől irigység ragadja torkon a nőket és vágy a férfiakat.

Jó, tudom, minden sportolónő nem pályázhatna a világ szépe vetélkedésen. (Különösen igaz volt ez, amikor – idősebbek soha nem feledhetik ezt a szintén hetvenes éveket idéző rémálmot – NDK-s-doppingolós hústornyok alatt reccsent az olimpiai dobogó, jaj!) Ám a lapunkban közölt sorozat – Ki a legszebb Csongrád megyei sportolónő? – azt mutatja: nincs sportág, amely ne tudna felmutatni olyan szépségkirálynőt, akit ne koronáznánk meg máris.

Én mégsem szépségüket dicsérném elsősorban. Sokkal inkább azt az elszántságot, amivel átdolgozzák edzéseiket, végigküzdik mérkőzéseiket, megvívják csatáikat a győzelemért, eltűrik a vereséggel járó szomorúságot. És persze azt a természetességet is, amivel viselik szépségüket, amit sem átizzadt trikó, sem csapzott haj nem tud elcsúfítani.

Azt meg csak remélni merem, hogy kortársaik, a náluk is ifjabbak látják, átérzik: a sport, a mozgás akkor is épít testet és lelket, ingyen és bérmentve termeli a boldogságot – rajta hát, pályákra, medencékbe, csarnokokba, hölgyeim! –, ha a végén mégsem illesztik fejükre a legszebbnek szánt koronát.

Olvasóink írták

  • 1. Mignon 2009. március 02. 19:06
    „Tisztelt Batyi Ur!

    Tökeletesen igaza van!
    "...a sport ma is az öröm es a szepseg ölelkezese."

    Ha megengedi, ezt kiegeszitenem sajat gondolatommal:
    "...es a sponzoroktol függö, kemeny "penzügyi-csata"!”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Matricák

"Öreg, de legalább ki van fizetve – olvasható még mindig egy-egy korosabb, de jól… Tovább olvasom