Délmagyar logó

2017. 03. 30. csütörtök - Zalán 8°C | 18°C Még több cikk.

''Sudár magas…''

"Nem tudom már, mióta nyögdécselem bele a nagyvilágba, hogy a betű mindenhová eljut, ahová nem kellene. Egyszer-egyszer oda is, ahová leginkább való. Az történt, hogy megírtam nemrég nagyapánk nagy kalandját."
Hogy mik vannak! Világjárók fotókiállításán jártam, és nem csupán a képek szóltak hozzám. Előállt egy kedves atyafi, és azt mondta, Afganisztánból hozott nekem valamit. Nem lett volna szabad megrökönyödnöm, érkeztek ide Malajziából is képek, meg a földgolyó másik túlsó végéről is, de azonnal gyanús lett Afganisztán. Ez az ember olvasott tőlem valamit.

Azt mondja, összesen harminchét országban járt. Ógörög Odisszeusz, reszkess! Sokat kóvályogtál te is a világban, de le vagy pipálva. Ha ez az ember elkezdené leírni kalandjait! Apró porszem vagyok csak a világ országútján, legföljebb a szemébe tudok belemenni a vándornak, vagy köpönyegéről rázhat le, neki most mégis én lettem a legfontosabb. Mert benyúlt a zsebébe, és kihúzott belőle egy afgán kettest. Rá van írva angolul is, és remélhetően arabul is: 2 Afghanis. Nekem olyan, mintha forintot írtak volna rá. Vagy csak fillér lenne?

Nem tudom már, mióta nyögdécselem bele a nagyvilágba, hogy a betű mindenhová eljut, ahová nem kellene. Egyszer-egyszer oda is, ahová leginkább való. Az történt, hogy megírtam nemrég nagyapánk nagy kalandját. Amikor megjelent az újságban, kivágta, zsebébe tette, és mivel éppen indulóban volt Távol-Keletre, elvitte magával.

Meg is kérdeztem most: és az unokatestvéreimmel nem találkoztál? Apai ágon itthon is tízen voltunk unokatestvérek – anyai ágon megszámlálnom is lehetetlen –, de nehéz lenne elképzelnem, hogy tízévnyi kényszerű barangolásai közben nem akadt volna valakije. Nem akárki volt ő, vizes-molnárként erősítette a családfánkat. Legalább hat mesterséget kellett ahhoz tudnia. Orosz fogságba esett az első világháborúban, ezen a szálon jutott el a pastuk földjére, és a gyapotmalmok fölügyelőjeként már akkor autót adtak alá. Itthon is beterítettük az országot rokonokkal, de lám, távolabb is jutott belőlünk. Bár itthon már szép felesége volt és két gyermeke, de kiköpött egészségével, a soha haza nem térés nyomasztó terhe mellett nehéz elképzelnem az önmegtartóztatását. Szombathelyről jött a hír, ottani unokatestvéremtől, aki tündéri meséket hallhatott tőle. Állítólag haza se akart jönni, amikor már jönnie kellett.

Sokan estek akkoriban valódi fogságból a szerelem fogságába.

Megemlítettem azt is, hogy a gyapotmalmos főnök halálakor a három deli legény szalóki kamarakórus gyászdalaként énekelte: Sudár magas, hej de sudár magas a nyárfa teteje… Talán valami dallamfoszlány ma is nyomra vezetne.

Van tehát egy világraszóló ajándékom, nem győztem megköszönni. Vártam is, hogy valami halovány szálacska előbújik valahonnan, de ekkora kedvességre nem számítottam. Papírpénzről van szó – ebből is gondolom, a mi régi lukas kétfilléresünknél többet érhet –, az egyik oldalán diadalív van, és egy olyan kőoszlop, amilyen a szegedi Klauzál tér díszei között látható. A kintinek a tetején azonban gömb van. Rá van írva angolul is a bank neve, és talán a sorszáma is, arab ákombákommal. Meg kell mutatnom Dzsorzsnak, előttem ő a legnagyobb magyar arab. Valami légmentesen záró műanyag tokba is bele kell tennem, hogy ürgetni-forgatni lehessen.

Szőrén-szálán termett családi örökségként akarom őrizni. Apád-anyád ide jöjjön!
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Jobb félni

Az ügyvédek már minden mesét tudnak, a rendőrök és az ügyészek már számos történetet hallottak. A mese lehet igaz is, hamis is, jog azonban csak egyféle van. Tovább olvasom