Délmagyar logó

2017. 04. 27. csütörtök - Zita 10°C | 24°C Még több cikk.

Sulirajt

"Hogy korszerűbb legyek: a boldogulás kódra nyílik, a számait pedig az iskolában árulják el. Ezért aztán, diák, figyelj nagyon, vigyázó szemed tanárodra vesd!"
Utálatos nyárgyilkos, várakozásokkal teli, egy új élet kezdete, reménykedések napja. Gyanítom, nagyon kevés olyan kifejezés, szófordulat létezik a magyar nyelvben, amelyet ne koptattak volna már fényesre, de leginkább unalmasra, s nem mártogattak pátoszos szószba szeptember elseje ürügyén írt cikkekben, tanévnyitó beszédekben.

Ilyen előzmények után mit is lehet mondani?

Szeptember elseje Magyarországon valóban szimbolikus nappá vált (na, tessék: egy közhely), hiszen, ha jól tudom, a ma iskolapadba ülő gyerekeknek már nagyapjuk is ezen a napon zárta le a nyarat. És leste: ugyan milyen válogatott kínzásokat találtak ki számára a tanárok.

Ám gyanítom: az évtizedek során korántsem csupán az ismeretlentől való félelem, netán a szép nyár elsiratása kötődött ehhez a jeles dátumhoz. Hiszen jómagam is láttam, hány szülő maszatolta meghatódottan a könnyet arcán, amikor elengedte elsős gyermeke kezét az iskola kapujában. Hallottam nagymamák suttogását arról, hogy ami most jön, kis unokám, az bizony egy varázslatos világ, kibélelve megfejtendő és megfejthető titkokkal. Nem is beszélve okoskodó apukákról, akik alkalomhoz illő morcossággal magyarázták: itt aztán majd pallérozódik az ész, alapozódik a tudás, s észre sem veszed, vásott kölyök, hogy lesz belőled kiművelt emberfő.

Remélem, 2008. szeptember elsején a legtöbben ezekre gondolnak, amikor vállukon az ej, de nehéz iskolatáskával bekocognak a kapun. Legyenek akár megszeppent elsősök, vagy akár „Hű, de menő csávó vagyok már..." 12.-esek. Már csak azért is, mert nyomaszthatja bármennyi gond a magyar közoktatást, az iskola igenis egy olyan intézmény, ami tudást kínál, életünk pedig valóban teli lehetőségekkel.

Ám ezt a kettőt csak és kizárólag úgy hozhatjuk összhangba, ha az iskolát valóban felkészülésnek, a lehetőségeket kínáló élet egyik legfontosabb állomásának tekintjük. Ugyanis a fent emlegetett világ napjainkra oly keménnyé vált, hogy a kaput, amire kirakták a „Lehetőségek" feliratú táblát, jószerével már csak annak nyitja ki, aki arra tudással váltott magának jogosultságot.

Hogy korszerűbb legyek: a boldogulás kódra nyílik, a számait pedig az iskolában árulják el. Ezért aztán, diák, figyelj nagyon, vigyázó szemed tanárodra vesd! És mielőtt dühösen rúgnál a pad lábába, hidd el, jövőre is lesz nyár, ősszel is bimbózhat szerelem, télen is megtalálnak a haverok. Na ja, a dolgozatokat persze addig meg kell írni. És az se ciki, ha közülük néhány mondjuk ötösre sikerül.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Programadás után

"A Megegyezésben Gyurcsány Ferenc a 100 lépés programhoz hasonló megoldást keresett a kisebbségi… Tovább olvasom