Délmagyar logó

2017. 02. 22. szerda - Gerzson 2°C | 13°C Még több cikk.

Szárán szárad

"Szégyen, nem szégyen, loptam. Eddig egyetlen szál gyufát el nem vettem mástól, most egész cső kukoricát vittem haza, a máséból. November kellős közepén! Emlékeztetőnek. Ki is akasztottam számítógépem fölé, az egyes fogatú tehénjáromra."
Szégyen, nem szégyen, loptam. Eddig egyetlen szál gyufát el nem vettem mástól, most egész cső kukoricát vittem haza, a máséból. November kellős közepén! Emlékeztetőnek. Ki is akasztottam számítógépem fölé, az egyes fogatú tehénjáromra. Bacsa Palitól kaptam legalább harminc évvel ezelőtt, és azóta minden betű leütésénél figyelmeztet igavonóságomra. Jól megfér most vele a kukorica.

Az se mai gyerek, aki emlékszik még az öregátkos egyik szilveszteri kabaréjának a fordulatára: töretlen, mint a téeszek kukoricája. Hol vannak már a téeszek! Aki magának termelt hajdanán, sietett mindent betakarítani, hogy vesztesége ne legyen. Erre fejelődött rá: a közös nem az enyém, hadd pusztuljon. A legújabb földosztás – legszívesebben földvisszaosztásnak mondanám, ha nem kísérték volna oltári nagy szélhámiák – olyan téma, aki kötetbe gereblyézné, sikerkönyvvel rukkolhatna elő. És erre itt lóg előttem az egy cső lopott kukorica, jelezvén, mégis maradt valami az öregátkosból. A hanyagság?

Mondják, persze, a közelben lakók, hogy megint rossz nyomon járok. Nem azért töretlen a tábla, mert a téeszeké is töretlen volt, hanem azért, mert drága az olaj. Nincsen pénz a nagy-nagy költséggel mégiscsak megépített terményszárítók fűtésére, inkább szárán szárítják.
El is hiszem, de csak félig. A téeszvilág előtt se szikkasztották olajlángon, mégse hagyták kinn november közepén is. Letörték, kifosztották – pardon, az Alföldön inkább szárán fosztották –, aztán góréba rakták. Szellős a góré, nyugodtan száradhatott. Inkább azt hiszem, az is belejátszik a dologba, hogy a tulajdonosnak olyan nagyon ideje sincsen rá, és talán a közvetlen szükség se hajtja.
Hadd száradjon tehát.

Mit lehetne azonban beleírni a legutolsó földosztás kötetébe? Minden addigiról is kiderült némi balkezesség később, visszafelé nézve, de erről már akkor tudni lehetett, hogy tisztességtelenségében verhetetlen. Talán emlékeznek rá néhányan, akkor lettek zöldbáróvá a szövetkezetek kapzsi vezetői. Csípte a bőrét, nagyon csípte annak is, akire ez a csúfondáros szó erőszakkal se passzolt. Évekig hezitáltak illetékeseink, mi is legyen a szövetkezetekkel, és ezek addig romlottak, amíg le nem fölözték azok, akik csak markukat tudták tartani, és körömszakadtáig ültek benne a biztosban. Előszeretettel szerezték meg a kárpótlási jegyeket ügyvédek is, amíg egyik-másik licitáláson ezzel a szózattal félre nem szorították őket az agronómusok: táguljatok, most mi jövünk!

A sztalini kolhozok példáján szerveződtek a hazai szövetkezetek, és ez majdnem fél évszázados visszaesést jelentett, de sikerült úgy „honosítani" az idegent, hogy Európa vezető mezőgazdaságává lett mégis a magyar. Ne tessék fönnakadni, hogy fából vaskarikát beszélek, úgy értem, félszázados lemaradásunk van a szövetkezés másik útját választó országokkal szemben. Mostanában kellett újra onnan indulnunk, ahol rossz útra tévedtünk.

Bocsássa meg nekem a töretlen kukorica gazdája, hogy emlékeim kedvéért károsítottam meg. Ami neki netán termelési veszteség, nekem éppen meg nem fizethető haszon. Most köszönöm meg szépen.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Forintos szeretet

"Könnyű meghozni a sommás ítéletet: rohanó világunkban már nem figyelünk egymásra, másnak baját meg… Tovább olvasom