Délmagyar logó

2017. 03. 27. hétfő - Hajnalka 2°C | 12°C Még több cikk.

Szárazvirág

JEGYZET - "Közhely (éppen ezért igaz), hogy a magyar árut, a magyar termelőt védeni kellene a külföldivel szemben."
Sivatag. Ujjaink között pergetett homokszemek halmaza, a halál szinonimája. Egykor termékeny, buja, zöld terület, tele élettel, amelyben ma csak az oázisok jelentenek menedéket a tikkadt vándornak. Szinte észrevétlenül egyre nagyobb területet foglal el, felfalva a növényzetet. Így tűnhet el, nyom nélkül, a honi virágtermesztés. A sivatagosodás elkezdődött.

A virágosok, termesztők és árusok nem is oly régen még irigyelt emberek voltak. Sokat és keményen dolgoztak – no, ezt nem óhajtotta senki –, és jól éltek. A földből. Hofi Géza is megállapította – nem csak a virágos szekcióra értve – évtizedekkel ezelőtt egyik kabaréjában: ha nem lenne ilyen erős a mezőgazdaságunk, olyan ipari ország lennénk, hogy arról koldulnánk. Lassan készíthetjük a kalapot. A „mezgé" egyre gyengébb, remegőbb lábakon áll, s ezen belül a virágtermesztők évek óta egyre nehezebb körülmények között dolgoznak. Tegyék kicsiben vagy az egykori téeszek helyén alapított cégekben, nagyüzemi keretek között. A jelentősen megnövekedett költségeket nem tudják beépíteni az árba, áthárítani a vásárlóra, mert az olcsó külföldi portéka elárasztja a piacot. Menekülni, Európa térképét böngészve, talán kelet felé lehet. De egyre több a homokszem és kevesebb a zöld, s többen döntenek úgy: feladják a kilátástalannak tűnő küzdelmet, befejezik a virágozást.

Elcsépelt, unalomig ismételt közhely (éppen ezért igaz), hogy a magyar árut, a magyar termelőt védeni kellene a külföldivel szemben. Bár az is elgondolkodtató, hogy a határon túl előállított és behozott virágot, zöldséget, húst – és még hosszan sorolhatnánk a különböző termékeket – olcsóbban tudják adni a kereskedők, mint a hazait. De az ágazat múltja – e sorok írója is dolgozott az egykori szegedi Felszabadulás Tsz-ben, az egyik gerberaközpontban –, hagyományai és jelen eredményei is arra intenek, tenni kell valamit. Minél hamarabb.

Arra nem lehetünk büszkék, hogy a korrupció egyre jobban virágzik. Nem szabad, hogy a „rózsás, gerberás, szegfűs" ágazat szárazvirággá váljon, ami ugyan szép dísz, de már sohasem lesz élő. Mint a sivatagi homok.

Olvasóink írták

  • 3. Stn 2011. október 06. 23:06
    „Az pedig, hogy valaki idehozza a virágot, semmivel sem furcsább, mint amikor mi exportálunk pl Hollandiába...”
  • 2. scott1 2011. október 06. 18:49
    „"... a kiskereskedelmi szabad verseny a vásárlók, a fogyasztók érdekeit is szolgálja. Hogy csak egyetlen nyomós érvet említsünk: az, hogy az elmúlt években az élelmiszerek inflációja valamivel az általános fogyasztói árnövekedés alatt tudott maradni, elsősorban az erős versenynek volt köszönhető. Ha a kormányzat ebbe is belebabrál, abból nem sok jó sülhet ki."
    A munkatársa tegnapi jegyzete szerint, amit Ön hiányol "abból jó nem sülhet ki", mivel a mai napra már hiányolt kormány szabályozás csak az erős versenyt korlátozná...”
  • 1. Arth_ur 2011. október 06. 15:32
    „Ez így, ebben a formában csak a 17-19. század nemzeteszmény félresikerült és túlhaladott fattyúhajtása.

    Nem a "külföldi"(= idegen = vetélytárs, netán ellenség) az akivel szemben a "magyart" kell védeni. A magyarság önmagában megőrzésre érdemes érték, ha nyelvről, kultúráról, hagyományról van szó, de nem önmagában való érték akkor, ha áruról van szó, legyen az virág, vagy épp hokedli. A magyar rózsa, gerbera és szegfű nem attól lesz jó hogy magyar, hanem attól, ha jó minőségű, költségtakarékosan és környezetkímélően állítják elő, és megállja a helyét a piacon, a versenyben.

    És ehhez a versenyhez kell korrekt feltételeket szabni, megszüntetni azokat a nyílt, vagy bújtatott agrártámogatásokat, amik felborítják a piacot. Amitől anyagilag megéri a fél világon körbehurcolni dolgokat, mert az exporttámogatások miatt még mindig olcsóbb lesz, mint a helyben termelt. Amitől egyes rosszul gazdálkodó, de nagyhangú és ügyesen helyezkedő termelő megél a támogatásokból.
    A kínai selyem, a toledói acél, vagy akár a Pick téliszalámi és Tokaji aszú sem azért volt exportálható, mert féltucat különböző szinten támogatást kapott. A szubvencionálás eltorzítja a normális és fair versenyt, és ez csak a szubvenciók leépítésével szüntethető meg, a jelenlegi egymásra licitálás csak tovább torzítja a viszonyokat.
    Ez a "magyar embernek magyar árut" pedig egyfajta érzelmi szubvencionálás, amivel a nemzeti érzésekre rájátszva próbálják az anyagi szubvencionálást részben kiváltani, és ez talán még többet árt, mint az anyagi támogatás. Igaz, hogy kevesebbe kerül, de a hatásai hosszabb távúak, és egy fals értékrendet közvetít.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Mélyrepülés

"Mindig a felerősített, mindenbe beleavatkozó államhatalom követi el a legsúlyosabb hibákat." Tovább olvasom