Délmagyar logó

2016. 12. 06. kedd - Miklós -5°C | 3°C

Szégyellik a segítséget

"Az országban az elsők között nyitotta meg kapuit Szentesen a kistérségi feladatokat is ellátó gyermekek átmeneti otthona. A szaktárca illetékese is ott volt ősszel az intézmény avatási ünnepségén, ahol nem győzte dicsérni az önkormányzati szakemberek példaértékű munkáját."
Az országban az elsők között nyitotta meg kapuit Szentesen a kistérségi feladatokat is ellátó gyermekek átmeneti otthona. A szaktárca illetékese is ott volt ősszel az intézmény avatási ünnepségén, ahol nem győzte dicsérni az önkormányzati szakemberek példaértékű munkáját. Azt emelte ki, hogy nem hagyják magukra a krízishelyzetbe került édesanyákat a gyermekükkel, hanem a kezüket nyújtják nekik, hogy sikerüljön talpra állniuk. Nem kis anyagi áldozatot is vállalt a város és a kistérség azért, hogy a bajba jutott anyukák nyugodt körülmények között, és nem utolsósorban kulturált helyen foglalkozhassanak gyermekükkel.

Az ízlésesen berendezett otthonban van nagy társalgó, teakonyha, a lakószobákat kis előtér választja el egymástól. Ez utóbbit azért alakították így ki, hogy ha az anyuka egyedül akar lenni a csemetéjével, akkor magára csukhatja az ajtót, és senki sem zavarja őket. A gyerekek naponta ötször étkezhetnek, a nagyobbak iskolába járnak, az édesanyák meg dolgoznak, már akinek van állása.

Meg akartuk tőlük kérdezni, mi vagy ki elől menekültek az átmeneti otthonba, s mit szólnak ahhoz, hogy az önkormányzat nem hagyja magukra őket a nehéz helyzetükben. Fotóriporter kollégánk képet is készített a gyerkőcökről, hogy megmutassuk olvasóinknak, milyen jól érzik magukat új otthonukban. Ám az anyukák nem járultak hozzá a felvétel megjelenéséhez, mondván: mekkora szégyen lenne, ha az ismerősök meglátnák, hová jutottak. Persze a nevüket sem adják a beszélgetéshez, mert személyiségi jogok is vannak a világon.

Csakhogy az ő történetük nem csupán magánügy, hanem közügy is olyan értelemben, hogy a közösség pénzéből került tető – ha átmeneti időre is – a fejük fölé. A jelenlegi helyzetüket pedig nem kellene szégyellniük, mondom még akkor is, ha demagógiának tűnik, mert bárki életében adódhat családi konfliktus. S ha ott van az önkormányzat, amelynek szakemberei nemcsak nyugodt légkört teremtenek számukra a gyermekük neveléséhez, hanem még ügyes-bajos dolgukat is segítenek megoldani, azt nem szégyellni kellene, hanem örülni neki. S ezt az örömöt illene megosztani másokkal is. De hogyan venné az ki magát, ha azt írnánk, N. K. és T. P. köszöni a gondoskodást? Hiszen a bűnözőket szokás ilyen formában emlegetni, ezek a szerencsétlen nők viszont nem ebbe a kategóriába tartoznak.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A sztráda árnyéka

"Nincsen rá még jó magyar szavunk, és erősen gyanítom, már nem is lesz. Az autópálya kerek három… Tovább olvasom