Délmagyar logó

2017. 12. 15. péntek - Valér 6°C | 13°C Még több cikk.

Széljegyzet a lóra

"A kóbor igyekezet lépten-nyomon belerondít köztéri szobrainkba is. Láttam már Juhász Gyulánk nagyszerű szobrát is fehér szívvel kiegészítve. Miközben el kellett ismernem, költészete mélabús színeire érzett rá az öntevékeny kiegészítő, olyan műveletnek fogtam föl, mintha valaki beleírna mondjuk Arany János legszebb balladájába."
Ez a lószobor jó szobor. Szinte röpül, mint a táltos, a népi nevén káderkaptárnak mondott szegedi Sellőház belső sarkán. Ha nem is politikai ihletésű, de lakóinak egykori elosztását tekintve mégiscsak korhű a káderkaptár, és a lovon is megakad a szeme, aki hajlandó szobrokra figyelni. Veres Péter sültrealistának vallotta magát, ebből fakadó véleménye a fehérvári lovas szoborról ide is vágna. Azt mondta, elképzelhetetlen, hogy valaki csupasz fenékkel ülje meg a lovat. Fölmarná a szőrös lógerinc.

Most a kiegészítőjéről akarok beszélni, de ehhez nagyobb nekifutás szükségeltetik.

Karattyoltam-kuruttyoltam már annyit a falra fújók siserehada ellen, akármelyik száraz tó nedves partjára elmehetnék versenytársnak, és most védelmembe akarok venni ehhez ugyan közelíteni se akaró másodműalkotást? Ha tévedek, bocsássa meg az emberiség akkor is, ha rá bizonyítékot már nem talál. Áldozatául esett annak a sóherságnak, amit az öregátkos hagyott ránk. Védeni akarják a házban lakókat, azért takarták be kívülről szigetelő lemezekkel. Majd ötven év múlva föltámad ez is, akár a hősök freskója a kapu alatt.

A kóbor igyekezet lépten-nyomon belerondít köztéri szobrainkba is. Láttam már Juhász Gyulánk nagyszerű szobrát is fehér szívvel kiegészítve. Miközben el kellett ismernem, költészete mélabús színeire érzett rá az öntevékeny kiegészítő, olyan műveletnek fogtam föl, mintha valaki beleírna mondjuk Arany János legszebb balladájába. Láttam hajnalok hajnalán Móra Ferencünk szoborfején is szemetes kosarat, attól a tagadhatatlan fölismeréstől vezérelve, hogy a fejmérete éppen stimmelt. Ezt már a diszkóstricik számlájára írtam. A lényeg azonban az, ha valaki köztérre tolja ki lelke legcsücskét, ahogy a szobrászok teszik, számíthat rá, homlokon csókolják, meg arra is, hogy arcul köpik.

Ez a ló is fölemeli a lábát, majdnem egy vonalba föllendülő farkával. A sültrealista erre is azt mondaná, ilyen sincsen, de a klasszikus Medgyessy-mondás érvényes rá: „ez nem lú, hanem szobor". Sok-sok köztéri lovunk lépésre billenti a lábát, és lássatok csudát, a televízióban sokáig fagylaltot nyalogató leánkákat fölváltó ládafia-rajzolatokon is emelgetik patáikat. Senki nem rója föl Aba-Nováknak se, hogy Horthy Miklós lova a vele szemközti Rákóczi-szobor harci ménjének leghűbb mása. Széljegyzet Rákóczihoz? Oda akarok kilukadni, hogy Mihály Árpád Lovasát is ez a végzet érte el, széljegyzetet kapott ez is, ha egy árnyalattal populárisabbat is. Valamelyik kóbor legény valamelyik éjszaka világításában a falra föstötte föl a lovas árnyképét. Akármelyik ábrázoló geometriás nem tudta volna jobban elforgatni az X12 tengely körül.

Már akkor írni akartam róla, amikor még megvolt. Most mások biztatására búcsúzom az árnyjátéktól, illőképpen. Tudtommal nincsen még olyan finom technika, amivel a falról le lehetett volna emelni, és visszatenni a borításra, kényszerűen-kelletlenül az én gyatra eszem belenyugszik a megváltoztathatatlanba, de a más vérmérséklet szerint éldegélők akár az egész tízemeletest veszni hagyták volna, csak ez maradjon. Jogász barátom, Karcsi is háborog.

A corpus juris se tudna itt igazságot tenni.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Vészhelyzet

"A magyar egészségügyet betolták a kivizsgálóhelyiségbe, és bizony úgy látszik, komoly és fájdalmas… Tovább olvasom