Délmagyar logó

2016. 12. 03. szombat - Ferenc, Olívia -2°C | 5°C

Szembenézni

"Az őszödi beszéd és a választók megtévesztése nyomán kialakult, az egész politikát érintő bizalmi válság egy jottányit sem oldódott meg. Annyi történt, hogy az alkotmányos keretek között, és a közrend megóvása mellett a válságon semmit nem lehetett változtatni."
Hatodik éve, hogy csupa bátran bevallható politikai és kommunikációs hibát követnek el a kormányoldalon, és egyet sem, ami százmilliárdos hiányt okozna az államnak, vagy súlyos megszorításokat polgárainak. Nem is gondolná az ember, milyen súlyosak lehetnek az ilyenfajta politikai hibák, amelyeknek felelősségét politikailag el lehet intézni, ha nem saját zsebén érezné költségeit – melyeket viszont nem lehet politikailag elintézni. Ezért aztán most szembe kell nézni a helyzettel. Mindenkinek, és éppen most kell szembe nézni, mert a közvélemény-kutatások eredményei, és más politikai aktualitások ezt most teszik szükségessé.

A nagy játékos, aki titokban lekapott pár bábut az ellenfél oldaláról, most azt elemzi, miért is lépett ezután rosszul az ellenfél. A szembenézés leltára annyi, hogy a nehéz helyzetben lévő ország politikai ellenzéke demokrácia- és fejlődésellenes, kormányereje pedig sajnos elkövette az említett politikai és kommunikációs hibákat. Gázszámlánk, megnövelt adójárulékaink keletkeződtek, ahogy keletkeződtek, a közjóval és a közbizalommal lett, ami lett, most az érvényes, hogy össze kell fogni, és hinni, hogy ezentúl minden más lesz, ha az ellenzék megjavul.

Az önvizsgálat hiánya már-már lenyűgöző lenne, ha az országnak nem lenne szüksége egy integratív szellemű, józan társadalomismeretű kormánypolitikusra a miniszterelnöki székben. Mint azt Gyurcsány Ferenc is érzékeli, a reformokhoz egyetértés kell. Nem annak a felfogásához kell az egyetértés, hogy az emberek belássák: tovább nem lehet nyújtózkodni. Hanem ahhoz, hogy számukra is elfogadható tempóban jöjjenek létre ezek a reformok, s ne zsigereljék ki azokat, akik az államháztartás szétesésében vétlenek és félrevezetettek. És főleg közbizalom kell hozzá, ami annál nehezebb, hogy azoknak a reformoknak és megszorításoknak a szükségességéről kell meggyőzni a választókat, amelyeket a választás idején letagadtak előttük.

Az őszödi beszéd és a választók megtévesztése nyomán kialakult, az egész politikát érintő bizalmi válság egy jottányit sem oldódott meg. Annyi történt, hogy az alkotmányos keretek között, és a közrend megóvása mellett a válságon semmit nem lehetett változtatni. Ilyen előzményekkel a kormányfő csak a leköszönés és a tényleges, politikai manőverektől mentes párbeszéd között választhat. Már amennyiben nemcsak politikai szóvirág, amivel szembenézését kezdi, hanem valóban helyesen méri fel annak súlyát, hogy „Magyarország veszélyes útra tévedt". Az azonban, hogy egy megosztó és demonstratív újságdolgozatban keresi az együttműködést, és nem közvetlen kapcsolatfelvétellel, ráadásul vádolja is azokat, akikkel ki kell egyeznie, nagyon is azt sejteti, hogy Gyurcsány, akár Talleyrand szerint a Bourbonok: semmit nem tanult és semmit nem felejtett.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Volánalku

"Kérés, követelés, lehetőség, pénz, sok, kevés, több. Bár nem vettem részt azon a tárgyaláson, ami a… Tovább olvasom