Délmagyar logó

2017. 07. 21. péntek - Dániel, Daniella 22°C | 35°C Még több cikk.

Szent az emlékezet

"Kezdhetem magammal? Szépemlékű Kulcsár Zsuzsannánál vizsgáztam annakidején. Ahogy kihúztam a tételemet, azonnal kitisztult a fejem. Az égadta világon semmi nem maradt benne. Föl is ajánlottam neki az elképzelhető legnagyobb szégyent, visszaadnám a tételt."
Kezdhetem magammal? Szépemlékű Kulcsár Zsuzsannánál vizsgáztam annakidején. Ahogy kihúztam a tételemet, azonnal kitisztult a fejem. Az égadta világon semmi nem maradt benne. Föl is ajánlottam neki az elképzelhető legnagyobb szégyent, visszaadnám a tételt. Jóságosan kérdezte: miért? Mert semmit nem tudok róla. Megkeményedett a hangja: ezt magától senki nem kérdezte. Üljön le, és dolgozza ki! Lépésről lépésre eszembe jutogatott minden, boldog kézszorítással köszöntünk el egymástól.

Gyerekként még olvastam, hogy a római császárnak külön embere volt, aki az emlékezet mestere címet viselte. Hogy valóban volt-e, vagy csak kitalálták, nem tudom, de olyan akartam lenni magam is. Negyedéves szigorlatunkon azonban megint majdnem történt velem baleset. Három deli angol író szerepelt egy tételen, de én kiejteni se tudtam a nevüket.

Nincsen az a vizsgázói fifika, ami ilyen esetben segíteni tudna, vissza is adtam Nacsády tanár úrnak. Persze, maguk akkor hospitáltak, és a jegyzet se foglalkozik velük, húzzon másikat. Húztam, Reymont Parasztokját. A bökkenő csak az volt, hogy akkor még nem olvastam – mégis jelest kaptam. Harmadéves korunkban beszélt róla a Tanár Úr, és én csak azt tudtam elmondani közel két év múltán is, amit tőle hallottam. Minden tanár jó néven veszi, ha saját szavait hallja vissza, ezért kaptam a jelest. Hazatérvén azonnal előkaptam a regényt, és meglepődve tapasztaltam, Reymont is hallgatta ugyanazt az előadást. Hajszálra az volt benne.

Oka van annak, hogy előhozakodom ezekkel, de még meg kell toldanom. Fejből tudtam szinte valamennyi szegedi telefonszámát, amíg azok négyjegyűek voltak. Történészi beütésnek véltem, az évszámok is négyjegyűek. Azonnal kipotyogott néhány küllő eszem kerekéből, ahogy áttért a posta az ötjegyűekre. Ja, a zölddió nem viselte el az ötjegyűt.

Jóval később történt, Bába Jánost gyóntattam a Bába-dűlőben, Sziromszéket keresve. A koalíciós nagy időkben őt küldte el pártja Bajára, meghallgatni Rákosi Mátyás beszédét. Zsenánt lett volna főnökének oda mennie, de tudta, a János mindent megjegyez. Föl is mondta itthon a szónoklatot szóról szóra. És most ugrik a majom a vízbe. Tegnap az egyik falu kisbírájáról hallottam.

Kétszázötven kilométert kerekezett valaki kedveséhez. Ebből tudni lehet, hogy ez se ma történt. A kisbíró se mai teremtmény. A lényeg az, a találkaidőre még várnia kellett, hősünk kiült a terecske padjára. Jön ám egyszer a kisbíró, és jól megveregeti a dobját. Kitűnő volt a ritmusérzéke, ezt azonnal megállapíthatta, de istenigazából akkor kezdett ámuldozni, amikor hátratette két karját, kezében a dobverőkkel, peckesen kidüllesztette a mellét, és elmondta a ménkühosszú hirdetményt. Papiros nélkül.

Sokan állták körül a kisbírót. Meg is kérdezte az egyik hallgató: hogyan képes ilyen hosszú hirdetményt fejből kidobolni? Egyszerű az kérem. Odabenn fölolvassák neki. Legalább a biztonság kedvéért venné elő a papirost! Ugyan kérem, nem menne vele semmire. Se írni, se olvasni nem tud.

Ja, így könnyű! Bár néha felejteni se kutya.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Ránctalanítás

"A rendszerváltás körül biztos jövőt akart a gyerekének az az ismerősöm, aki folyvást mondogatta:… Tovább olvasom