Délmagyar logó

2017. 12. 12. kedd - Gabriella 7°C | 16°C Még több cikk.

Szép kilátás

JEGYZET - "Azt mondják, a jóhoz hamar hozzászokik az ember. Szerintem a rosszhoz is ugyanolyan hamar."
Újév napjának délelőttjén az általában forgalmas úton mindössze 6 járművel találkoztam, azok közül is az egyik mentőautó volt. Az emberek alszanak – vontam le a következtetést nagy logikusan. És rögtön elkezdtem sajnálni magamat, amiért 1. nem alszom, mint mások, hanem dolgozni megyek, 2. minek aludnék, amikor nem is buliztam az óév utolsó napján, mert tudtam, hogy dolgoznom kell, 3. amit az ember csinál az év első napján, azt csinálja majd egész évben, vagyis én dolgozni fogok.
És ez olyan nagy baj? – vetettem föl magamban magamnak a logikus kérdést, és ugyancsak a ráció jegyében meg is válaszoltam: Dehogy! Örülj, hogy van munkád! – lopakodott az agyamba a manapság már szokványos... Mi is? Mi ez? Lemondó belenyugvás. Félelemterhes aggodalom. Önző lelketlenség (hiszen sokaknak ellehetetlenült az életük a munka hiánya miatt, és akkor én örüljek?). Hazudós-cinikus önáltatás. Hülyeség. Hiszen normálisan mindig van munkája az embernek, ha ért valamihez, ha akarja azt csinálni, sőt szereti. Hiszen tengernyi az elvégzendő dolog! Azaz nem normális az, ha túl szapora az „Örülj, hogy van munkád!" kiszólás. Ezerféle megalkuvást jelent, viszont örömet egyáltalán nem.

Az a legfélelmetesebb, hogy milyen simán, szinte természetességgel, magától értetődően „nőttünk bele" a legkülönfélébb agyrémekbe, például: Örülj, hogy van munkád! Azt mondják, a jóhoz hamar hozzászokik az ember. Szerintem a rosszhoz is ugyanolyan hamar. Az öregebbje – visszaszokik.

Jól emlékszem például (söpörjön mindenki a saját háza táján), milyen rövid ideig tartott a döbbenet, amikor rájöttem, hogy ismét működik bennem a cenzor. Hogy megint tekintettel vagyok. Erre, meg arra, de még amarra is – mielőtt leírok valamit. Mielőtt mondom. Egyféle ráció van abban is, ha az ember meg sem próbál harcolni a saját gyengesége ellen, billen a könnyebb ellenállás felé, kifejleszti magában az egykedvűséget, a belenyugvást, a közönyt. Nem fárasztja magát, úszik az árral. Örülök, hogy élek (van munkám), mondogatja magában, pedig tudhatná, amit a miniszterelnök: csak a döglött hal úszik az árral. Orbán Viktor újdakota mondásai közül ezt a döglött halasat (a döglött szembe van állítva az elevennel, ami úszik, szemközt árral, harcias erőteljességgel, lendülettel, rendületlenül) ezeken a hasábokon idézhettem elsőként, akkor mondta, amikor Vásárhelyen Lázár-kérőben járt. Nemrég megismételte (amikor az idősügyi tanácsban járt), megint jópofának tűnt. És tényleg van egy (de csak egy) halfajta, amelyik szembe úszik. És óriási veszteségeket szenved: a többség megdöglik út közben.

Ez az új év talán az utolsó, amikor még nem vagyunk elkésve a vizsgálattal. Megnézhetjük, melyik szó mit jelent, mi mögötte a valóság, van-e egyáltalán – mint az elmúlt év végén az egyetemisták.

Körbenézhetünk a saját házunk táján, és kisöpörhetjük az undormány-ragadós belenyugvásszemetet. Vagy beleragadunk.

Olvasóink írták

  • 1. mazsolaszolo 2013. január 03. 08:52
    „Gratula! Tetszett a cikk, nagyon. Jó olvasni végre a régi jó Sulyoktól valamit.
    Már azt hittem, megalkudott és beleragadt és végleg átment a búsmagyar nyavalygós-önsajnálósba. Hála Istennek, nem. Ő sem.

    Boldog új eszendőt! Boldogabb új esztendőt, mint ami eddig volt! :)”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Végre vége

"2013-mal a Kígyó éve jön el. A szeretet és a bőség korszaka." Tovább olvasom