Délmagyar logó

2017. 09. 26. kedd - Jusztina 13°C | 22°C Még több cikk.

Szignál

"Nem tudom, ki hogy van vele, én minden megszólalásakor ellenkezve hallgatom a Kossuth rádió új szignálját. Ha egy vasasműhely tíz legidegesítőbb hangját ki lehetne választani, ez a húzott-nyúzott géphang bizonyára az első háromban szerepelne."
Nem tudom, ki hogy van vele, én minden megszólalásakor ellenkezve hallgatom a Kossuth rádió új szignálját. Ha egy vasasműhely tíz legidegesítőbb hangját ki lehetne választani, ez a húzott-nyúzott géphang bizonyára az első háromban szerepelne. Nehéz lehetett dönteni, hogy mire is cseréljék le a közszolgálati rádióban, az első számú kultúraközvetítő hangzó médiumban a Kossuth-nóta ismerős és barátságos dallamát. De, hagyjuk meg, ha ez volt a cél, sikerült eltalálni azt a hangot, amely a jelenlegi anyagias, manipulációs, bulváros Magyarországnak mindennél jobban megfelel.

Korszerűtlen lett a Kossuth-nóta. Túl ráérős volt, túlságosan ismerős, nem képviselte már az új idők diktálta figyelemfelkeltési szokásokat. Kellett egy fogzomáckaparó hang, valami, ami azt üzeni, pörgés, emberek, új idők vannak, bele ne feledkezzünk abba a kevés békés rádióhallgató nyugalomba, ami jut. Elcsapták hát a Kossuth-nótát, ami sem pörgős nem volt, sem hadaró, affektáló és modoros, nem mászott bele behízelgően és harsányan az ember fülébe. Ha ebben az értékvesztett, le nem ülepedő világban embereket összekötő, közös víziót jelképező szimbólumokat kellett volna találni, a Kossuth-nóta szignál pontosan ilyen lett volna. Nyugalmas volt, kicsit emelkedett, de nem úgy, mint egy himnusz, hanem csak annyira, amennyire egy kialakult közös identitás szertartásos tud lenni.

Úgy tűnik, a Kossuth rádió új műsorszerkezetének kidolgozásakor az adó új vezetésének más gondja volt, mint a hagyomány és az újdonság összehangolása. A régi szignálból is lehetett volna hangszerelni egy barátságos, muzikális és a kereskedelmi rádiók hangvilágánál kevésbé tolakodó jelzést, amely nem úgy hangzik, mint a coca-colás villamos fékezése. Vannak hétköznapi hagyományok, amelyeket nem szabad csak úgy, a marketing érdekében eltörölni. Ha egy közszolgálati rádió ezt megteszi, egyszerűen lekezeli azt a hallgatóját, akinek életétől idegenek a hírpiac cirkuszai és sürgetés nélkül maga szeretné leszűrni az üzeneteket.

Évekkel ezelőtt, külföldi tartózkodásom idején történt, hogy egy magyar férfi állt meg mellettem egy francia zöldségespultnál, és elfütyülte a Kossuth rádió szignálját. Mint kiderült, sejtette, de meg akart bizonyosodni róla, hogy én is magyar vagyok. Elképzelni is rossz, milyen lett volna, ha az új szignállal próbálkozik.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Gyula

"Soha nem kedveltem különösebben Horn Gyulát, nem is utáltam, de most szívből sajnálom. Nem azért,… Tovább olvasom