Délmagyar logó

2017. 07. 22. szombat - Magdolna 20°C | 34°C Még több cikk.

Szignált fenék

"Az óriásplakátok kitalálói, megalkotói és kiragasztói összefogva szapulhatnának, mert fittyet se hányok munkájukra. Úgy elmegyek mellettük, mintha az emberi alkotás ekkora nagyja nem is érdekelne. Jobban megnézek egy apró bélyeget. Azt se tudom, kinek a plakátja, és mit akar velem közölni az, amelyiken egy kerti törpe pucér fenekét tárja a világ elé."
Az óriásplakátok kitalálói, megalkotói és kiragasztói összefogva szapulhatnának, mert fittyet se hányok munkájukra. Úgy elmegyek mellettük, mintha az emberi alkotás ekkora nagyja nem is érdekelne. Jobban megnézek egy apró bélyeget. Azt se tudom, kinek a plakátja, és mit akar velem közölni az, amelyiken egy kerti törpe pucér fenekét tárja a világ elé.

Gondolom csak, a mesebeli hét törpe egyike lehet, de ebben nem vagyok biztos. Első gondolatom az volt, amikor megláttam, ha Hófehérke hátsó felét mutatnák ilyen levetkőzött nyíltsággal, talán jobban megnéznék a férfinépek, de ezt is félve mondom ki, mert megeshet, hogy hamarosan azt teszik ki. A gatyamadzagon kívül mindent helyre leánkák formás testével szokás reklámozni. (Magdika, bocsáss meg, hogy megint leánkát írok, tudom, a te háklis szótáradba nem így illik bele, de én most is a saját eszemmel tudok csak gondolkodni.) Most tehát törpéről van szó, hátsó alulnézetben. Jó magasra föl is tették, hogy föltétlenül lentről nézze, aki látni akarja. (A törpe, nemzetiségét tekintve biztosan nem a híres szovjet törpe, mert az a világon a legnagyobb volt, tudhatjuk.)

Ez is elég lenne ahhoz, hogy tollamra vegyem, de van nagyobb indokom is. Mintha-mintha fogyna a fösték a fújók tubusaiból, talán kevesebbet rondítnak a falakra, mint korábban. Ha egyszer megérnénk, hogy inkább az eltakarításban jeleskednének olyan vehemenciával, mint eddig a fújásban! Az egyik kalahüttyös deli magyar kölöknek azonban föltűnt, hogy van itt még egy üres folt, és azt mondta rá: hoppá! Előkapta gyorstüzelő flakonját, és ratifikálta. Az aláírását pótló olvashatatlan hieroglifáját tette rá. Vagy alá? Százával lehet látni a városban ezt a vonalvezetést, talán olyan is akad, aki ráismer: már megint a Józsi!
Na, Öcsi, jól telibe találtál. Legyen az a meztelen fenék egyedül a tiéd, mostantól mindörökké, ha ennyire megkívántad.

Nem tudom, mikor volt, az ötvenes évek végén, vagy a hatvanasok elején, hogy lekergetett a szükség az egyik pesti illemhelyre. A férfiakéra, természetesen. Rézből való lefolyófödelek voltak minden terpeszálló alatt, és nagyon föltűnt, hogy ragyogott mindegyik, mint a bibliai Salamon orcája. Kiköpött vidéki embernek megmarad az ilyesmi a fejében, ennyi esztendő múltán is. Hát még ami körirat volt mindegyiken! Akár az Aranybulla pöcsétje, csak nem fityegett. Sajnos kilikadt közben a fejem, azt már nem tudom ide írni, név szerint ki reklámozta ott legalul magát.

Elnevettem magamat. Föl is tűnhetett a mellettem enyhülőknek. Akkor már leáldozott a maszekvilágnak, és nem is gondolhatta senki se, hogy fölkél még valaha a napja, de jókedvre derített, hogy valaki tulajdon szent nevét oda teszi, ahol nemzedékek eresztik rá – nem a keresztvizüket.

Kedves akkori bácsi, most örülhetnél. Kései utódod támadt, de neki már csak az utcai törpe püspökfalatja jutott.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Éretlenek

"A magyar társadalom még nem érett meg erre – mondta egy szentesi rendőrtiszt az egyik… Tovább olvasom