Délmagyar logó

2017. 02. 25. szombat - Géza -2°C | 8°C Még több cikk.

Sziklapélda

"Ugyan, minek nekünk foci (mármint levegővel telített bőripar termék láb által történő továbbítása), amikor minden különösebb összjáték nélkül címlapra kerülhet a magyar labdarúgás."
Ugyan, minek nekünk foci (mármint levegővel telített bőripar termék láb által történő továbbítása), amikor minden különösebb összjáték nélkül címlapra kerülhet a magyar labdarúgás. Csupán kelletik ehhez egy szókimondó és meggondolatlan (finom jelzőket találtam, nem igaz?), futballban járatos szakember, egykori Szőke Szikla, világválogatott, szövetségi kapitány, a múlt héten még szövetségi szaktanácsadó. No meg szükségeltetik egy televíziós csatorna (Sport 1), ahol fent nevezett úr, bizonyos Mészöly Kálmán, ostorozván a honi foci közállapotait, feldúlt kijelentést tesz, miszerint a magyar csapatokba olyan afrikaiak érkeznek, akik éppen csak leugrottak a fáról.

Már több napja közvéleményt hergelő szöveget hozok most szóba azért, mert nem csupán a rasszizmustól, de tanulságoktól sem mentes. Ugyanis a mondat utóélete is megér(ne) némi elgondolkodást. Mészöly ugyanis – miközben, bokájától feje búbjáig magára húzta a vizes lepedőt – minden különösebb kertelés nélkül bocsánatot kért, elmondta, szégyelli magát, megbánta minden szavát, majd pedig, miként az úri társaságokban elvárható, beadta lemondását.

Mert hogy így is lehet. Egy olyan közegben, ahol foci helyett lassan már csak és kizárólag beszólásokról szól a történet, ahol csődbe vittek egy sportágat, s ahol eddig csak kimagyarázkodásokról hallhattunk. Na jó, néha volt egy kis szánom-bánom, de a körmondatok végére mégiscsak az derült ki: a felelősség legnagyobb része másokra áttolatik, a közvélemény pedig vaknak, süketnek, elméjét tekintve gyengének nézetik.

Emlékezzünk csak: „micsoda remek csapatot építettem!" jelszóval távozott sértődötten nem is egy szövetségi kapitány, miközben jószerével egyetlen mérkőzést sem tudott megnyerni. Szövetségi vezetők darálták a szót kibontakozásra, alagútnak végéről, új alapok lerakásáról, aztán egyik perből zuhantak a másikba. S természetesen megrendezték a maguk mutogató magánszámukat, amelyben egyszerre hatvannyolc bűnbakra is rá tudtak bökni.

Hogy egy konkrét példát is említsek – a legnépszerűbb magyar csapat (neve: FTC) esetében sem állt még kis senki, hogy csak annyit mondjon: elnézést, talán nekem is van némi közöm a százmilliókban mérhető eladósodáshoz. Mint ahogy a válogatottunk gyászos kudarcairól is leginkább a rossz széljárás, no meg a roppant erőket felvonultató, gigantikus labdarúgó hagyományokkal rendelkező ellenfél, úgy, mint Málta, (korábban Liechtenstein) tehetett.

Nem is tudom, hogy ezek után Mészöly honnan vette a bátorságot a bocsánatkéréshez és a lemondáshoz? Hiszen követhető minta nem állt előtte. Hogy ő viszont követhető példa lehetne sokak számára (persze nem rasszista kijelentésével, s nem is csupán a sportban), az aligha kétséges.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Hőségriadó

"Az vesse rám az első követ, aki elmúlt években hőségriadóval kelt és feküdt, de én bizony még csak… Tovább olvasom