Délmagyar logó

2017. 05. 29. hétfő - Magdolna 13°C | 27°C Még több cikk.

Színjátékok

JEGYZET - "Ma már a színigazgatónak pályázó szakembereknek is ki kell elégíteniük a politika vágyait."
Régen csak a kórusból kiragyogó tehetségeknek, szépreményű színésznőcskéknek kellett a direktorok szereposztó díványain jól teljesíteniük, ma már a színigazgatónak pályázó szakembereknek is ki kell elégíteniük a politika vágyait. Pontosan érezhető ez az aspiránsok nyilatkozataiból. Ezért nem is azt fontolgatja a szakma és a közönség, hogy milyen színészek, rendezők vagy karmesterek a pályázók; mennyire felkészültek, tehetségesek, innovatívak, milyen szellem, esztétika, értékrend alapján csinálnának színházat, inkább a kapcsolatrendszerüket, helyi és országos politikai beágyazottságukat, barátaikat, támogatóikat veszi górcső alá. Kinek áll a zászló a politikában? Ez a fő kérdés ma, és véletlenül sem arról folyik disputa, milyen előadásokra, milyen színházra lenne itt és most szükség.

A pályázati rendszerről sokszor leírták már: cinikus színjáték. Hogy ez mennyire így van, az épp pár hete bizonyosodott be a budapesti Nemzeti Színház kapcsán. Felesleges volt hülyíteni a szakmát és a publikumot, tisztességesebb lett volna kimondani: Vidnyánszky Attilának kívánja adni a kormányzat a Nemzetit; nincs szükség álságos procedúrára; benne bíznak meg, és vállalják is a kinevezéséért a felelősséget. Az előadó-művészeti törvény persze ezt nem teszi lehetővé, így Szegeden is megrendezik a Színigazgató-választás című népi játékot, ami lehet, hogy még fordulatosabb is lesz, mint a fővárosban.

Az újra pályázó jelenlegi direktor, Gyüdi Sándor nem politizál, de azért sokan úgy gondolják, közelebb áll a jobboldalhoz. Több nyelven perfektül kommunikáló, reálisan gondolkodó, világra nyitott konzervatívnak tartják, olyannak, amilyenből manapság nagy hiány mutatkozik. Ha karmesteri nagyságáról meg is oszlanak a vélemények, azt többnyire elismerik: nehéz lenne most nála felkészültebb, alaposabb helyismerettel és jobb kapcsolatrendszerrel rendelkező, egyszerre művész és menedzser intézményvezetőt találni. Ezúttal nem is várható nagy csata a torony alatt a Gyüdit egyaránt támogatni látszó ellenzék és a kormányoldal között – mégis van némi bizonytalanság. Úgy tűnik, a kormánypártokon belüli érdekharcok még beleszólhatnak ebbe a színjátékba is.

Olvasóink írták

  • 7. alfoldi 2013. január 11. 11:00
    „Legyen szíves egy cikket írni a korábbi direktorok "pártfüggetlenségéről" is.”
  • 6. mazsolaszolo 2013. január 10. 18:27
    „Kedves Zsolt, azt gondolom, el kéne menni valahova kicsit pihenni. Ideje volna. Jót tenne egy kis lazulás.

    Gyüdi kiváló karmester. Aki pedig jó karmester, az jól tud vezetni az élet más területein is.
    Úgyis, mint zeneszerető-, és értő ember, úgy is, mint rendszeres koncertre járó (a németek nemigen tűrik meg a középszert, úgyhogy bátran állíthatom, a legkiválóbb klasszikus koncerteket van szerencsém hallgatni) nyugodtan állíthatom, hogy van viszonyítási alapom.

    Ha valódi változást akarnak otthon, és valódi értékeket, értékteremtést, akkor fénysebességgel el kéne már felejteni ezt az izzadstágszagú dzsentritempót, a folytonos bal- és jobboldaliságot, megosztósdit, politikai összemaszatolósdit. Lassan ott is azt látják, ahol nincs, attól tartok.

    És nem minden színésznőnek kell megd&gatnia magát ahhoz, hogy jó szerepet kapjon. Csak a rosszabbjának. De hát az a nyomorult előítéletesdi olyan nagy úr, ugye? :((”
  • 5. achilleus 2013. január 10. 16:39
    „"(...) az épp pár hete bizonyosodott be a budapesti Nemzeti Színház kapcsán. "
    - Van annak néhány éve is Hollósi Úr! Emlékeztetőül: http://www.bama.hu/baranya/kozelet/nemzeti-szinhaz-csalast-emleget-baliko-110452 Keresem Hollósi úr akkori moralizálásait. Nem találom. Segítsen!
    Egyébként ez a mondata mindennél többet elárul: "Gyüdi Sándor nem politizál, de azért sokan úgy gondolják, közelebb áll a jobboldalhoz." Kik gondolják úgy? Talán "mi"? Mi: véleményformáló "pártatlan" újságírók? (Nem indirekt címkézés (megbélyegzés) ez?) Az ilyen írások teszik az egészet átpolitizálttá. Színjáték? Persze. Bár talán kevésbé, mint 2007-ben. Csak nem kellene megjátszani, hogy olyan közszereplők, mint Ön, felette állnak a komédiának; nem pedig egyike a politikai komédiásoknak, csepűrágóknak.”
  • 4. lidi 2013. január 10. 16:08
    „Arra hajlok, amit Kulka nyilatkozott: nem biztos, hogy a miniszterelnök elvárása, hogy ez vagy az legyen ennek vagy annak a színháznak (akár a Nemzetinek) az igazgatója - bőven elég, ha a döntést hozók (önkormányzati képviselők, miniszter, kuratóriumi tagok, a kurátorokat delegálók) úgy gondolják, hogy van elvárás - és ennek megfelelően döntenek, amikor delegálnak, értékelnek, eredményt hirdetnek.
    Az, hogy ez jól láthatóan és dokumentálhatóan működik, hogy nincsenek meglepetések, illetve hogy az ilyen-olyan bizottságok és tisztségviselők afféle belső politikai elkötelezettségből (vagy inkább egzisztencia-, pozícióféltésből) igyekeznek elébe menni az elvárásoknak és megfelelni azoknak - hát ez minden, csak nem demokrácia, és már rövid távon sem szolgálja sem a szakma, sem a társadalom érdekeit, max egyes emberekét. Azokét, akik pozícióba kerülnek, meg azokét, akik megtarthatják befolyásukat. Persze ez a fajta szolgalelkűség semmire sem garancia - ennek ellenére már másnap dobhatnak bárkit, és akkor nemigen lehet arra hivatkozni, hogy de hát én annyira igyekeztem megfelelni.
    Akkor már jobb lenne szakmai alapon szakmai döntéseket hozni, hogy maradhasson a gerinc meg a tükör a falon.”
  • 3. tuskóhopkins 2013. január 10. 13:10
    „2. theseus, de. Csak régebben voltak gerinces, színházi értékekért még párbajozni is képes direktorok, mint például Makó Lajos (Sándor János könyvében olvashat róla).”
  • 2. theseus 2013. január 10. 11:46
    „A cikk az első mondatnál megbukik.

    "Ma már a színigazgatónak pályázó szakembereknek is ki kell elégíteniük a politika vágyait."

    Tehát régen nem?”
  • 1. Mozimasiniszta 2013. január 10. 10:38
    „Tehetség, művészet, politika, szereposztó dívány mind egyszerre... örvendetes hogy a nemzeti díványon
    nincs meleg hely...”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Valóság nagybátyánk

"Cseh Tamás megidézett szelleme szerintem reszket és szorong ebben a zivatarban." Tovább olvasom