Délmagyar logó

2017. 07. 24. hétfő - Kinga, Kincső 21°C | 34°C Még több cikk.

Szívás

JEGYZET - "Itthon is élvezik már a dohányosok a párialét szinte minden örömét – ami most új elemmel bővül."
Még gimnazistaként kezdtem cigizni – amikor ez menőnek tűnt. Megjegyzem, a környezetemben élő felnőttek egyike sem ítélte el igazán, hogy dohányzom – inkább valamiféle megértő összekacsintást éreztem a részükről. Amikor egyszer tömegesen kaptunk igazgatói intőt, mert a gimi előtt, a Tisza-parton cigiztünk, akkor sem a cigi miatt írtak be, hanem mert elhagytuk az iskola épületét tanítási időben.

Húsz évvel ezelőtt még egy másik világot éltünk: irodákban, könyvtárban, egyetemen, iskolákban, kórházakban és számos más helyen is rá lehetett gyújtani. Talán a tüdőgondozó volt az egyetlen, ahol mondjuk cikinek érezte az ember, ha rágyújt. Ma már inkább azzal lennék gondban, hogy fölsoroljam, hol lehet még egyáltalán cigizni. Két és fél éve Szegeden is bevezették, hogy nem lehet bagózni a megállókban és gyakorlatilag egyetlen közintézmény előtt sem. Így tehát aki mondjuk elindul egy belvárosi sétára, ne is gondoljon a cigire: akárhol gyújt rá, és bármerre is sétál, szinte biztos, hogy szabálysértést követ el.

Januártól pedig még a kocsmákból is száműzik a dohányzást. A kocsmákból, ahol – ezt minden dohányzó tudja – az alkoholfogyasztás természetes velejárója a cigarettázás. Nyilván tisztább lesz a kocsmai levegő, és nem kell majd napokig szellőztetni a ruhánkat sem – de hogy ehhez a korábbi vendégkör hány százaléka asszisztál, az erősen kérdéses. Igaz, ott még nem tartunk, mint az Egyesült Államok néhány helyén, ahol feljelent a szomszéd, ha a saját lakásomban rágyújtok, mert átszivárgott hozzá a füst. És a hatóságok neki adnak igazat.

De azért itthon is élvezik már a dohányosok a párialét szinte minden örömét – ami most új elemmel bővül. A vonatokon, állomásokon sem lehet ezután rágyújtani, pedig sok ismerősöm épp azért utazik vasúton, mert ott – a távolsági busszal ellentétben – eddig szabad volt cigizni.

Szinte látom magam előtt a dohányos útját Pestről Szegedre: fölszáll a Nyugatiban, ahol nem gyújthat rá – ahogy a két és fél órás vonatúton sem. Majd miután megérkezik a szegedi nagyállomásra – ahol szintén nem cigizhet –, lesétál valamelyik megállóba, ahol az ínség tovább kínozza. Bemegy a belvárosba, ahol egymást érik a közintézmények, azaz továbbra is: no cigi. Már csak egy sörre vágyik, bemegy egy kocsmába, kikéri, kiveszi a cigit a dobozból – aztán szívja. A fogát. Merthogy ott sem gyújthat rá.

Azt hiszem, visszakéredzkedek a gimnáziumi vécébe.

Olvasóink írták

  • 2. tuskóhopkins 2011. december 23. 11:23
    „Az írás is jó, de a poén egyenesen remek! Bár én csak passzívan szívom, azért kösz!”
  • 1. klj-54 2011. december 23. 08:54
    „Azt hiszem álnokságból és álságosságból világbajnokok lettünk!
    Aki járt már a tanya ajtaján kívül az tudja, hogy van megoldás a bagósok részére!
    Eindhoven, St. Hertogenbosh, Paris St. Germen és sorolhatnám azon pályaudvarokat melyeken megfordultam.
    Mindegyiken VAN kijelöl dohányzó hely.
    A kedvetlen jogalkotó önmagáról állított ki szegénységi bizonyítványt ezen törvény elfogadásával!
    Majd jön az alkoholbetiltó törvény és várok még hasonló elmebeteg ötleteket a jogalkotóktól.
    Világ életemben egyenes, őszinte ember voltam aki gyűlöli a mellébeszélést. Ez a bagózás elleni hajsza igen jól mutatja milyen álságos, hazug, hitvány világban élünk és milyen semmirekellő "honatyáink" vannak, akik magukat mindenek felett állóknak vélelmezik.
    Én vélelmezem azt, hogy Dr. Boncz tanár úr találna elméjükben gyógyítani valót...”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Bejgli

Olyat nem találtak még ki a világegyetemben, ami modellezné a mai és a közelmúlt magyar gazdaságpolitikáját. Tovább olvasom