Délmagyar logó

2016. 12. 07. szerda - Ambrus -5°C | 3°C

Szívre várva

"Elég nem tiltakozni. Mert egy agyhalott testéből kiemelhető a vese, a máj, a szív, a hasnyál-mirigy, a tüdő, a szaruhártya."
A steril szoba üvegfala sem zavarja a két kisfiú barátságát: a bulvárlap fotóján látni, ahogy az egyik játékmotorját mutatja a másiknak. A barátok búcsúznak. Az 5 éves Zsolti új szívet kapott, hamarosan hazamehet a kórházból. Ellenben a 6 éves Máté marad, és vár: 186 napja él műszívvel. Március közepe óta legalább ötször láthatta a kiskundorozsmai kisfiú, mit jelent a transzplantáció, a sokak számára idegen szó.

A latinból jött transzplantáció szó szerinti jelentésével persze a többség tisztában van. De e többség többsége is idegenkedve fogadja, ha a szervátültetés szóba kerül. Saját vagy a családtagja valamely szervét fölajánlaná mások életének meghosszabbítására? A választ nehézzé teszi a halál hirtelen közelisége. És talán a rendelkezések körüli homály.

Elég nem tiltakozni. Mert egy agyhalott testéből kiemelhető a vese, a máj, a szív, a hasnyálmirigy, a tüdő, valamint a szaruhártya – föltéve, ha korábban az elhunyt, illetve törvényes képviselője ez ellen nem tett tiltakozó nyilatkozatot. E lehetőséget nem is olyan régen mérlegelhetjük, hiszen az első sikeres veseátültetést 1954-ben végezték az amerikai Bostonban, Magyarországon pedig 1973-ban, történetesen Szegeden. A szívátültetésről pedig mint új életesélyről hazánkban 1992 óta beszélhetünk. Azóta ismétlik újra és újra: kevés az átültethető szív és vese.

Nemcsak mi, esendő emberek, hanem a hospitálók is szégyenlősen foglalkoznak a szervdonációval. Az ezzel kapcsolatos eljárásról az egészségügyi intézmények 61–69 százaléka – közte a szegedi klinikai központ és a szentesi kórház – nem rendelkezik, nincs felelőse, de donációs kommunikációs stratégiája sem – olvasom az egészségbiztosítási felügyelet felmérésében. Holott nemzetközi és hazai tapasztalat, hogy a szervadományozás elleni családi tiltakozás legfőbb oka az ismerethiány. Holott a transzplantációk zöme – Magyarországon 97, Európában 70 százaléka – olyan adományozás eredménye, mikor a szerv elhunyttól kerül élőbe.

„Most már igazán jöhetne az enyém is!" A szívátültetésre váró Máté fogalmazott így. A kiskundorozsmai fiúcska fél évnél is hosszabb ideje vár transzplantációra. Máté számára a szívátültetés esély – az Életre.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A lenyugvó nap ereje

"Miért maradnának ki ebből a körből a szintetikus anyagok?" Tovább olvasom