Délmagyar logó

2017. 01. 22. vasárnap - Vince, Artúr -9°C | 0°C Még több cikk.

Szomszéd rétje

"A szabadkai piac a hetvenes években és a nyolcvanasok elején élte fénykorát, amikor Magyarországon még hiánygazdaság volt. Déli szomszédunknál lazábbak voltak a viszonyok, s még inkább költötték azt, amit nem termeltek meg."
A szabadkai piac a hetvenes években és a nyolcvanasok elején élte fénykorát, amikor Magyarországon még hiánygazdaság volt. Déli szomszédunknál lazábbak voltak a viszonyok, s még inkább költötték azt, amit nem termeltek meg. A nagyobb kínálat vonzotta a szegedieket, akik a rendszer kivételezettjeiként – és határközeliként – keki borítású kisútlevéllel utazgattak viszonylag szabadon. Ki keményen üzletelt, ki csupán családjának hozott be nálunk egyáltalán nem kapható rizses csokit, banánt, rumpuncsot vagy trevira pulóvert. A családanya örült, hogy 38 helyett negyven dinárt is kapott száz forintjáért, de az igazi nagy kaszálások a BoneyM nagylemezeivel történtek. Ha valaki vámos ismeretségének köszönhetően – mert az egy ismeretségekkel összetartott világ volt – áthozott ötven vadonatúj bakelitkorongot a határon, meg sem állt Budapestig. Aranyáron vették a Déli vagy a Keleti pályaudvar környékén.

A pécsi közgazdászhallgatók egyenesen irigyelték szegedi állandó lakcímmel rendelkező diáktársukat, aki kishatárátlépővel akkor hozott be Adidas-cuccokat, amikor akart, s persze megrendelésre is szállított, farmert, lemezt, miegymást. Tisztes haszonnal.

A különbözőképpen értelmezett szocializmusban eltérített árak a rendszerváltozások után lassan kiegyenlítődtek. De nem is olyan régen még szegedi testnevelő tanár pattant kerékpárra tanítás után, hogy fiatalos (második) feleségével együtt a szerb határig kerekezzen, s ott megvásárolja a törvényesen behozható cigaretta- és töményadagot, mintegy keresetkiegészítésként. A jövés-menés utolsó nagy felvonása talán az üzemanyagbiznisz volt, ráadásul változó iránnyal. Amikor polgárháború dúlt délen, mi voltunk a hadiszállítók, békeidőben meg onnan hoztuk, hiszen kevesebb volt rajta az adó.

Ma már csak úgy egyszerűen, gyermekruha-vásárlás nélkül is érdemes átruccanni Szabadkára, ahol az egy négyzetkilométerre eső teraszok száma messze meghaladja a szegedit. És pontosan olyan szép a tavasz és az ősz, mint nálunk. Persze aki ráérősen sétál, különbséget is talál. A szegedihez megszólalásig hasonló Kligl-szobrot az egyik teraszon, s temérdek középkorú, életerős férfit az összes többin. Sehol Európában nem üldögélnek ennyien dologidőben a belvárosban, mint Szabadkán. Nálunk inkább a panelpresszók füstös mélyén veri a pénznyerő automatát ugyanez a korosztály.

Miközben egyikük-másikuk párja talán éppen vonattal tart hazafelé a szabadkai piacról.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Requiem eternam...

"Mindenszentek ünnepére készülve egy korszakos énekest, egy nagy humanistát, egy önzetlen kollégát,… Tovább olvasom