Délmagyar logó

2016. 12. 04. vasárnap - Borbála, Barbara -5°C | 4°C

Sztalin után

"Kezdjük azonban ezt is az elején. Édesanyám, szegény, szinte hetenként küldött olyan újságkivágatokat, amelyben valaki valakihez nagyon hasonlított. Anyai örökségem tehát, hogy én is hasonlítgatok valakiket valakikhez hosszú évek óta."
Tisztelettel kérem kedves kollégáimat, a szerkesztőket és a nyomdászokat is ideértve, már csak barátságból is nézzék el nekem, hogy Dzsugasvilit Sztalinnak írom. Gyerekfejjel hallottam a sztalinorgonáról, a sztalingyertyáról, és a Sztalin Jóskáról. Iskoláinkban, amikor elkezdték tanítani az orosz nyelvet, a hangsúlyt akarták jelölni avval, hogy vesszőt tettek az a-ra, aztán ezt az alakot vette törvénybe a helyesírási szótár is. Azt az alakot viszont soha nem becsültem annyira, hogy ezt az alakot elfogadtam volna.

Akiről viszont szólni akarok, hajszálra olyan, mégis becsülöm. Szegről-végről barátomnak is mondhatom.

Kezdjük azonban ezt is az elején. Édesanyám, szegény, szinte hetenként küldött olyan újságkivágatokat, amelyben valaki valakihez nagyon hasonlított. Anyai örökségem tehát, hogy én is hasonlítgatok valakiket valakikhez hosszú évek óta.

Nem név szerint, mert a nevek ugranak ki leghamarabb a fejemből. A híres sztalini tétel cáfolata is lehetne ez. Ő állította talán a nagy-nagy Marr-vitában, hogy a beszéd a gondolat anyagi burka. Hogy beszéd nélkül nincsen gondolat. Azt nem lehet tudni, ő találta-e ki az egészet, vagy csak állami szintre igyekezett emelni mások bugyutaságát, de ha magába szállt volna, észre kellett volna vennie, napok és hetek telhetnek el, amíg a gondolat burka is eszünkbe jut.

Magamon akkor vettem észre először ezt a szerencsétlenséget, jó húsz évvel ezelőtt, amikor fél óráig beszélgettem egyik nagyon jó ismerősömmel a Széchenyi tér kellős közepén, és megkérdeztem, te ki is vagy? Meghökkent szegény. Ha időnap előtt el nem költözött volna tőlünk, mostanában már ő se hökkenne meg annyira.

Mondom tehát, hasonlítgatok én is. Van, akinek a szájmozgása, szeme sarka emlékeztet valakire, és olyan is van, akinek a járása. Száz szónak is egy a vége, azt akarom csak kibökni, hogy az elmúlt hetekben Siófokon láttam valakit, aki úgy hasonlított a fönt írt barátomhoz, mintha róla kopírozták volna le öt évvel ezelőtt. Mintha klóntestvére lenne. Már indulni akartam, hogy megkérdezem, nincsen-e véletlenül bátyja vagy rokona Szegeden, illetve lehet-e köze Mórahalomhoz, de sikerült visszafognom magamat. Ki tudja, miféle álnok trükknek fogta volna föl, és az is meglehet, hogy szembeköpött volna.

Összefutottam viszont az eredeti példánnyal, már itthon, Szegeden. Mondom neki, láttam az öcsédet Siófokon. Kapásból rávágja, kizárt dolog. Miközben magamban hálaimát morzsolgatok, hogy mégse mentem oda hozzá, megkérdezem, mi a fene lehet a világban, ha kiköpött te voltál? Honnan a genetikailag pontos másolat? Ádám-Éva után biztosan nem.
– Sztalin után – mondta ő.

Pipa nem volt a szájában, és fotóstáskát se cipelt. Mindenesetre, ha a Vörös téren támadhatott másolat-Lenin, és másolat-Hitler is, és az idegenforgalom jóvoltából jól megélt belőle – talán nem is kell múlt időben mondanom –, akkor beállhatnának ők is, immár váltott műszakban is. (Az is meglehet, mind a ketten éhen halnának.) Barátilag egyénként jól viseli a hasonlítgatást, és nyomatékként a pocokszőrt is elpipálja. Hja, kérem, a rang kötelez!
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Saját kollégium

"Jobbak voltak az arányok akkoriban: a kevesebb egyetemista közül többől lehetett kollégista. Ma… Tovább olvasom