Délmagyar logó

2017. 04. 24. hétfő - György 3°C | 15°C Még több cikk.

Sztrádaöröm

"Aki mérsékelt hangvételű, szikár tényeket soroló írást szeretne most e jegyzetnek fenntartott helyen olvasni, kérem, lapozzon tovább. Mert én bizony nem tudom visszafojtani lelkesedésemet, fülig érő mosollyal az arcomon írom gépbe az élményeimről szóló sorokat. S ígérhetem: nem fukarkodom majd a dicsérő jelzőkkel sem."
Aki mérsékelt hangvételű, szikár tényeket soroló írást szeretne most e jegyzetnek fenntartott helyen olvasni, kérem, lapozzon tovább. Mert én bizony nem tudom visszafojtani lelkesedésemet, fülig érő mosollyal az arcomon írom gépbe az élményeimről szóló sorokat. S ígérhetem: nem fukarkodom majd a dicsérő jelzőkkel sem.

Miért is tenném? Hiszen gyönyörű autópályán utaztam Szegedről egészen a Vajdaságig. A száguldozás (természetesen a KRESZ-t betartva) egyetlen negyed óra alatt kisöpörte belőlem azokat az emlékeket, amelyeket annyi évig gyűjtögethettem össze a régi M5-ös út Szeged és Röszke közötti szakaszán. Jaj, dehogy jut már eszembe, milyen hosszú kamionsorban dúltak-fúltak a sofőrök, hogyan dobolt az idegtől minden ujjam a Szabadkai úti vasúti átjárónál, merthogy az a fránya sorompó csak nem akart felnyílni, s miként markolt belém a rettegés, amikor az óriási autók között vergődve próbáltam a keskeny, kivályúsodott aszfaltcsíkon tartani a kocsimat Röszke határában.

A Délép ipari park szomszédságában fölkanyarodva Szeged új kincsére, az autópályára, ugyanis már csak azt éreztem, hopp, rágurultam Európára, olyan úton suhan velem az autó, amilyennél különbbel nem találkozom én a Lajtától nyugatra sem. Minden útjel, irányjelző tábla a helyén, a subasai kiskerteket zajfogó fal védi. Az autó egyet sem döccen az országhatárig, ami immár oly közel, hogy hosszabb zeneszámot csak az kezdjen el hallgatni Szegedről indulva, aki az utolsó taktusokkal még a vámost is szeretné megajándékozni.

E fenséges élmény után persze lehangoló látni, hogy a határ szerbiai oldalán még mindig a kivénhedt határkapuhoz kell besorolni. Mint ahogy a régi E75-ös Horgos mellett kanyargó öt kilométere, a maga kátyúival, felgyűrődött aszfaltjával is arra figyelmeztet: a határtól délre jobb megfékezni a lóerőket. Ám egy Szabadkára utazó Csongrád megyei polgár jókedvét ez sem tudja eltörni. Mert immáron látja: megépülhet az, amiről évekig az hitte, soha nem készül el. Érzi: részese lehet annak az útösszkomfortnak, amit annyira irigyelt a nyugati végeken élőktől.

S persze reménykedhet: a Vajdaságban is követik hamarosan útépítő
példánkat. A Balkán kapujáig nyújtózkodó M5-ösről pedig tudja: nemcsak egy út, hanem lehetőség – befektetőket, ipartelepek, logisztikai központok, raktárbázisok építőit Szeged és az ország határába csalogató építmény. Akkor hát hajrá, befektető uraim, mi szegediek immár felkészülten várjuk önöket. És örömmel integetünk azoknak a kamionsofőröknek, akiknek a sztrádán nyugodtabb lesz az útjuk, s persze a mi városunk útjait sem nyúzzák tovább.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Párharc

"Csongrád megyében kulturált módon folyt, folyik az ajánlószelvények gyűjtése. Nálunk nem lőttek… Tovább olvasom