Délmagyar logó

2017. 06. 28. szerda - Levente, Irén 22°C | 35°C Még több cikk.

Szürke hályog

"Ha ez egy szerencsés ország lenne, olyanok volnának a kórházaink, amilyen például most Makón az egynapos sebészet."
Ha ez egy szerencsés ország lenne, olyanok volnának a kórházaink, amilyen például most Makón az egynapos sebészet. Minden nyugalmat áraszt, mindenki tempósan, és ha kell, észrevétlenül teszi a dolgát. Az egész humánus gépezet tapintatosan, de a kívülálló számára is átláthatóan működik. Aztán ahogy kívül lép az ember az ajtón, rögtön „hazaér": a régi kórházépület kopott lépcsőházában mindig sok ember várakozik, szűk helyen. Az egynapos sebészet kétszer annyi beteget is kezelni tudna, mint amennyit most ellát, de hiába: csak ennyiért fizet az állam.

Az itt elvégzendő szürkehályog-műtétre jelenleg nyolc hónapot kell várakozni. Mégis várnak az emberek. Nem véletlen ez, és az sem, hogy a kórházba érkező román betegek zöme is eleve az egynapos sebészetre jön. Ők fizetnek a műtétért, ami itt olcsóbb, mint a temesvári klinikán. De a magyar államnak is olcsóbb, ha itt gyógyul a beteg: a beavatkozás után nem két hétig fekszik és él kórházi koszton, hanem hazamehet, hamarabb állhat munkába is. Nyugat-Európában a műtétek hatvan százaléka már ilyen egynapos eljárás – nálunk még csak öt százaléka.

Amikor az osztályon sajtótájékoztatót tartottak, a makói kórházigazgató mikrofonon kívül, inkább magának tette föl a kérdést: vajon hogyan lehetne elérni azt, hogy több finanszírozást kapjon az egynapos részleg; hogy ne kelljen a betegeknek ennyit várniuk? A kérdést pár perccel később, az ajtón kívül feltettem a város országgyűlési képviselőjének. Azt felelte, az egynapos sebészeten annyi a beteg, amennyit oda beutalnak. Örül annak, hogy a kórházvezetés ilyen ambiciózus, és olyan erős ez a részleg, hogy máshonnan is ide jönnek a betegek. De amikor ő ilyen esetben lobbizni próbál, a megfelelő helyen azzal fogadják, nehogy azt akarja már megmagyarázni, hogy Makó környékén ennyivel gyakoribb a szürke hályog!

Az igazgató és a képviselő ezután találkozott és beszélt is a kórházudvaron, de a témát egyikük sem hozta föl. Talán azért, mert egyikük sem tehet arról, hogy a látványos eredmények elérésére és feleselésre trenírozó nagypolitika alkalmatlan arra, hogy hosszú távra megoldja a problémákat.

A legújabb hírek szerint a teljesítmény-volumenkorlát megszűnik, de úgy, hogy az idei finanszírozás alapja mégis a 2008-as évi TVK lesz; úgy alakítják át a rendszert, hogy 30 milliárdot kivonnak az egészségügyből, de közben a kórházakat nagyobb teljesítményre ösztönzik.

Aki ott, azon a kis helyen üldögél, ezt nemigen érti. Azt sem, hogy ha már ez a szerencsétlenség érte a szemét, miért kell hónapokig vakoskodnia, mire ide kerülhet. Miért nem mindegy az államnak, hogy őt melyik kórházban műtik meg? És ha már azért zártak be egy csomó osztályt, szüntettek meg ágyakat, hogy az ellátás jobb legyen, hogy minden szakmában a legjobbak maradjanak, miért ilyen nehezen érvényesül most az, aki jobban teljesít?

Mintha az övéhez hasonló hályog lenne azoknak a szemén, akik erről tehetnek: ezt a műtétet rég el kellett volna már végeznie valakinek. Na de kinek?

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Tanácstalanság

"A szegedi polgármesternek nincsenek tanácsadói, és nem is lesznek. Ezt úgy mondja szépen Botka… Tovább olvasom