Délmagyar logó

2016. 12. 04. vasárnap - Borbála, Barbara -5°C | 4°C

T-modellek

"Az „ócsó" kínai ruhaözön megtépázta ugyan a báláspiacot, de most második virágkorukat élik a turik. Pedig fölnőtt egy új nemzedék."
„T-modell" – válaszolta barátnőm kíváncsi ismerőseinek ismétlődő felkiáltására: „Milyen édes az új rucid!" Szótárában a „T-modell" persze nem a makói konstruktőr, Galamb József tervezte Ford-autóra utalt, hanem a turkálóból származó cuccot jelentette. S persze értette is mindenki, mert a múlt század nyolcvanas éveinek konfekcióözönében legfeljebb a Skála Áruházhoz is kötődő S-modell jelentette „a" választékot. Az pedig a rendszerváltozás egészét – mint cseppben a tenger – jellemzi, hogy az S-modell hegemóniáját az elsőként a MÉH-vállalat sufnijaiban nyíló, a külföldi használt ruhát kilóra mérő boltok törték meg. Aztán sorra nyíltak a bálás butikok.

A turik reneszánszát arra az időre teszem, amikor a magukra valamit adó munkahelyek azzal kedveskedtek dolgozóiknak, hogy – mintegy szociális juttatásként – bálabontást vittek a vállalati tanácsterembe. Így két legyet ütött egy csapásra a korral lépést tartó cégvezetés. A bálázással szolgáltatásai körét bővítette, egyfajta kezdetleges marketingfogásként. De a dolgozók is majd elolvadtak a gyönyörtől, hiszen kiváltságosként kiválogathatták a használt ruhák legjavát, s kis szerencsével szinte fillérekért jutottak márkás holmikhoz.

Az „ócsó" kínai ruhaözön megtépázta ugyan a báláspiacot, de most második virágkorukat élik a turik. Pedig fölnőtt egy új nemzedék. A mai tízen- és huszonévesek nem értik, és elképzelni se tudják, mi is a (Kornai-féle) hiánygazdaság. Azt viszont tudják, mit ér a pénz. Míg ezer forintért egy felsőt és két „alig használt" pulcsit is a kosarukba tehetnek a legfelkapottabb, mégis próbafülke nélküli bálás helyen, addig ott költik el az ösztöndíjuk, a minimálbérük, a kis nyugdíjuk töredékét. Hiába tiltakoznak a belvárosi kibélelt márkás butikok, illetve hiába nyitnak áruházat a centrumban is az ázsiai tucattermékeknek, mert a nyugat-európaiak és az amerikaiak levetett ruhája gazdára talál, rendületlenül. A rendszerváltozás óta eltelt közel húsz év, de a vadkeletiség maradt. Az uniós tagság és a plázázó fiatalság csak a felszín. A mélyvalóság: a kispénzűek növekvő tömege. Köztük a turiból való öltözködésre filozófiát gyártó és vásárlási módszertant is kidolgozó diákok és kismamák, közalkalmazottak és nyugdíjasok. Szerintük a fogyasztásra sarkalló reklámokkal lépést tartani többletforrás nélkül csak úgy lehet, ha maradnak T-modell-vadászok.

Olvasóink írták

  • 1. spaceboy 2008. január 22. 20:49
    „Hát "turi" errefelé(Ireland) is van, igaz charity-nek hívják és a termelt "haszon" jótékony célra megy..
    Persze a használt ruhát sem a kukába dobják az emberek, hanem kimosva elviszik (ingyen odaadják!), na hova?? Ugyanabba a charitybe ahol vásárolnak!
    Más orszá, más szokások..”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Turmix

"Egy céltudatos, nagyravágyó, munkájáért élő ember, ha csapata a kulcsmeccsen egyetlen gólt dobva… Tovább olvasom