Délmagyar logó

2016. 12. 03. szombat - Ferenc, Olívia -3°C | 5°C

Talmatempó

"Talmácsival ugyanis olyan egyéniség született, akiért a tévé előtt kötögető nagymama éppen úgy tud lelkesedni, mint a konyhában főzőcskéző, s korábban a motorsportról mit sem sejtő anyuka, vagy az a kissrác, aki még életében nem ült motorizált kétkerekűre."
Találkoztam hosszú sorban álló mosolygós emberekkel. Pontosítok: egy olyan városban, ahol már akkor is görcsbe rándul az idegtől arcunkon minden izom, ha a gyógyszertárban, a postán, netán a boltban csak harmadikok vagyunk a sorban, szombaton délután az újszegedi sportcsarnokban százak vártak oly türelemmel, hogy az ha nem is rózsát, de egy dedikált könyvet termett.

Ja, kérem, egy motoros világbajnokért, ki történelmet írt saját sportágában, és nemcsak hogy első magyarként, de első kelet-európaiként tudott világbajnokságot nyerni, mit számít az a félórányi ácsorgás? Világbajnok helyett persze írhattam volna azt is: egy sztár vonzotta a hatalmas tömeget, egy sztár miatt pattant föl a székéből nem sokkal később, a Pick Szeged mérkőzését megelőzően egy egész sportcsarnokot megtöltő közönség. Igen ám, csakhogy Talmácsi Gábor nem sztár. Ezerszer inkább olyan sportember, akit tisztelni kell (s tisztelni akarunk), mintsem fellökjünk egy olyan forgószínpadra, amit a „mindenki lehet tíz percig sztár" kategóriába sorolható percemberkéknek találtak ki.

Talmácsival ugyanis olyan egyéniség született, akiért a tévé előtt kötögető nagymama éppen úgy tud lelkesedni, mint a konyhában főzőcskéző, s korábban a motorsportról mit sem sejtő anyuka, vagy az a kissrác, aki még életében nem ült motorizált kétkerekűre. A lelkesedés okát pedig roppant könnyű megfejteni. A huszonhat éves fiatalember nem tett semmi mást, mint négyéves kora óta motoron töltötte eddigi életét, edzett télen és nyáron, izzasztó melegben és fagyot kergető szélben. Ugyanis pontosan átérezte: versenyre kódolt világunkban csak akkor lehet a legjobb, ha minden vágyát alárendeli a kitűzött célnak. Ha félredobja a ránk, magyarokra annyira jellemző kishitűséget (úgysem sikerülhet), türelmetlenséget (miért nem sikerült még mindig?), s konok céltudatossággal megküzd minden világbajnoki pontért.

Fogalmam sincs, talán ő sem tudja, eddig összesen hány ezer kilométert tekert le motorral, s hány gép szédült már ki alóla, nem bírva a Talma-tempót. De mindegy is – Talmácsi már begurult minden magyarok életébe, szívünkbe zártuk, s az ő nevét emlegetve reméljük: életútja példa lesz még sok magyar fiatal számára. Azt meg egy percig sem fogjuk bánni, ha nem motoron, hanem tervezőasztal mellett, kutatólaboratóriumban, színházi pódiumon, futballpályán, vagy akár egy új cégbirodalom kiépítésekor bizonyítja sok-sok szimpatikus hölgy és ifiúr, hogy ama talmás pozitív gondolkodás más magyarokat is felrepíthet a dobogó áhított legfelső fokára.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Élődonor

"Nyilvánvalóan nem kapott volna ekkora figyelmet a téma, ha csak arról beszélgetnek a műsorban, hogy… Tovább olvasom