Délmagyar logó

2017. 04. 28. péntek - Valéria 14°C | 23°C Még több cikk.

Tanácstalanság

"A szegedi polgármesternek nincsenek tanácsadói, és nem is lesznek. Ezt úgy mondja szépen Botka László, hogy nem hisz az univerzális szakértőkben."
A szegedi polgármesternek nincsenek tanácsadói, és nem is lesznek. Ezt úgy mondja szépen Botka László, hogy nem hisz az univerzális szakértőkben. Az a fontos, hogy a határozatok előkészítése legyen megfelelő, erre ott vannak a bizottságok hozzáértő kültagokkal. A nagyobb horderejű döntések előtt pedig úgyis kikérik a „szakmai szervezetek és érdekegyeztető fórumok" véleményét. Világos, érthető ez a szemlélet: a városháza egy munkahely, a polgármester, a közgyűlés a dolgát végzi, nyíltan, nyilvánosan. Megvan a módja annak, hogy az ember beleszóljon, ha érdeklik a nagyobb horderejű ügyek.

A szegedi huszáremlékmű néhány méterrel való eltolása első pillantásra nem tűnt ilyennek. És ahhoz képest, hogy a válság miatt egy munkahely sincs ma biztonságban, tényleg érdekes, hogy egy tér áttervezése ilyen sok embert ennyire foglalkoztat. Érdekes – és szerintem inkább jó, hogy így van. Egyszerre sokan érezték úgy, hogy személyes közük van egy közügyhöz. Ilyenkor már lényegtelen, hogy valaki hozzáértő vagy sem: a megyei építészkamara elnökének például tetszett a térrendezés terve, az alelnöknek meg nem. Utóbb alig győzött magyarázkodni a köztestület, hogy akik megszólaltak, csak személyes véleményüket mondták el, nem a kamaráét – hiszen azt senki se kérdezte. Ez a mostani, pótcselekvésszerű, indulatos és nagyon rosszízű vita jelzi szerintem, hogy működhetne jobban is a helyi demokrácia.

Mert ilyen viták másutt is vannak, voltak. Elég csak a makói Szent István-szobor elhelyezése körüli csatákra gondolni. Amikor pedig szintén Makón az önkormányzat hosszas vita után kivágatta a Kálvária utcai jegenyesort, a tanácsadó testület egyik tagja nyilvánosan bejelentette: nem fog arra járni többé. Azért később arra járt, sőt a beszélőviszony is megmaradt – és talán ez a lényeg. Mert a tanácsadó testület is pótol valamit: a közélet iránt komolyan érdeklődő emberek „széles tömegeit". Azokat, akik akkor is elmennek a lakossági fórumra, ha elégedettek, van idejük, kedvük és önérzetük ahhoz, hogy hozzá- és ne csak beszóljanak. Rájuk ilyen módon számítani lehetne – és nem is lehetne kihagyni őket a számításból, amikor az önkormányzat hozzá akar nyúlni valamihez, ami régi értéknek számít. Berlinben a német egyesítés után ilyen jó hangulatú fórumokon alakították a városképet. Nálunk meg még most is mindig csak utólag horkannak föl az emberek, közülük is kevesen veszik a fáradságot arra, hogy elmélyedjenek egy témában. Ezért sok az indulatos megszólaló, aki kívül rekesztettnek érzi magát, és kívülállóként is beszél.

A hírek állandósuló közéleti, gazdasági, erkölcsi válságállapotról szólnak, politikusok, kormányok, főrendőrök tűnnek föl és süllyednek alá, és nagyon is valószínű, hogy közbiztonságérzetünkre leginkább az hat, amit a tévében látunk, a jelenség ellen mégsem tudunk tenni semmit. Ha alaposabban körülnézünk, tényleg kevés olyan biztos pontot látni, mint a Lófara, amibe még kapaszkodni lehet.

Olvasóink írták

  • 1. Toth_Ibrahim 2009. február 28. 14:52
    „leszek én az első, ha már hivatásos fanyalgóink csendben vannak: remek jegyzetet írt Bakos úr.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kommunikáció - óh

"Kérdés, lesz-e alkalma a miniszterelnöknek megkönnyezni Draskovicsot és Benczét." Tovább olvasom