Délmagyar logó

2017. 04. 29. szombat - Péter 7°C | 22°C Még több cikk.

Tanulópénz

"Ingyendiplomát ígértek. Ugye tetszenek emlékezni? Meg azt, hogy csökkentik az adókat. Azt is mondták: „dübörög a gazdaság". Meg azt, hogy... De nincs értelme a sort folytatni. A kampánybeli mondatok már nem időszerűek."
Ingyendiplomát ígértek. Ugye tetszenek emlékezni? Meg azt, hogy csökkentik az adókat. Azt is mondták: „dübörög a gazdaság". Meg azt, hogy... De nincs értelme a sort folytatni. A kampánybeli mondatok már nem időszerűek. Az ígérgetők nyertek: hatalmon maradtak. Ezért utólag beismerték: nem mondtak igazat. Még Gyurcsány is kinyilatkoztatta: hiba volt a jólét illúzióját kelteni. Ennyi. Nekünk meg annyi. Fizethetjük a tanulópénzt.

Dobálóznak a számokkal. Záporoznak az újabb és újabb megszorításötletek. Föltámasztották a tandíjat is. Ami miatt Bokros anno megbukott. De már régen túl vagyunk a Bokros-csomag Rubiconján. A Gyurcsány-kocka el van vetve. Már tarol.

A köztudatba dobott „utólagos képzési hozzájárulás" ötlete nyomán támadó közfelháborodást, pontosabban e kormányzati szondázást követően a tandíj mégis közvetlenül fizetendő. Az újítás annyi, hogy azt egy főkommunikátor „felsőoktatási részhozzájárulásnak" nevezi, ami „fer"-nek rövidíthető, mintha fair lenne. Pedig egyáltalán nem: nem fair a fer. Inkább sarc. Részben azért, mert a Bokros-féle évi 20 ezer helyett most 105-150 ezer forint. Amitől a felsőoktatási intézmény plusz-mínusz eltérhet – ötven százalékkal, vagyis a tandíj lehet 52 ezer 500, de akár 225 ezer forint is. Ami tényleg nem fair! Különösen ha fölidézzük: évi 160-180 ezerért már önköltséges képzésen is vehet a gyereknek diplomát, aki erre áldozni képes. Meg ha hozzátesszük: a tandíjat még ha formálisan a diákhitelből is fizeti a gyerek, valójában a szülőjét terheli, vagyis azé a korcsoporté e teher, amelyik (szerencsés esetben) dolgozik, így aztán jövedelemadót fizet, meg vásárol és fűt és áramot fogyaszt, vagyis feszt áfázik és persze gyereket nevelve is adózik – a jövőnek. De azért sem fair a fer, mert a felsőoktatás anyagi és a diákság erkölcsi romlásának megállítására nem elég finom eszköz.

Ha az a cél – amivel iskolás gyerekek anyukájaként mellesleg egyet is értek –, hogy jobb teljesítményre bírjuk az oktatást és a diplomára törekvőt, akkor ahhoz összetettebb eszközök kellenek. Ha kérdezték volna, a felsőoktatásban dolgozók elmondhatták volna, milyen a precízebb, differenciáltabb tandíjrendszer. Amelyik például különbséget tesz a kitűnő és a jól tanuló között, s csak az alsó harmadba tartozó gyengén teljesítőkkel fizettet tandíjat. Vagy a tanulmányi eredményhez igazodó, változó összeggel tesz érdekeltté. Mert igaz: váltani kellett, hogy egyszer majd tényleg dübörögjön a gazdaság. De nem mindegy, hogyan váltunk és milyen megoldást találunk. Eddig a diákok fele tanulhatott ingyen – az újítással tán 7,5 százaléka. De egy finomabb eszközzel elérhetnék, hogy legalább 25-30 százaléka tanulhasson. Hogy megőrizhessünk egy illúziót, az ingyendiplomáét.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Hogyan lettem rasszista

"Esterházy Péter egyik bölcs tanácsa a sok közül, hogy soha ne kezdj olyan mondatba, amelyben név… Tovább olvasom