Szeged - delmagyar.hu

Az 1995-ös magyar–osztrák rendezésű női kézilabda-világbajnokság aranycsatáját albérletben, az 1999-es Bajnokok Ligája-döntőt pedig kollégiumban néztem végig. Óriási volt a különbség. Nem az eredményekre gondolok. Mert azt már minden sportszerető tudja, hogy 15 éve ezüstérmesek lettünk Bécsújhelyen, és azt is, hogyan fordított a hajrában a Manchester United a Bayern Münchennel szemben. Az viszont csak nekem rémlik föl, hogy mennyire egyedül éreztem magam a Londoni körúti kiskonyha tévéje előtt, amikor Dél-Korea átgázolt a magyar hölgykoszorún. Még inkább beégett emlékezetembe az a pillanat, amikor egy hallgatótársam, a fanatikus Bayern-rajongó Krámer doktor kidobta Junoszt tévéjét a kolesz második emeletéről Ole Gunnar Solskjaer győzelmet jelentő gólja után. A doki letargiája nem tartott sokáig, mert a kollégium nagyobbik fele ünnepelt, és ki akar lemaradni a közösségi mámor felbecsülhetetlen élményéről.

Ahogy akkoriban, manapság is pénzkérdés, hol hajtja álomra fejét a hallgató. Az albérletnél jóval olcsóbb kollégiumi férőhelyre csak minden harmadik diáknak van esélye. Lehet, hogy anyagi helyzete okán megérdemelné, de kevés a szoba, kevés az ágy, így marad az albérlet, ami havonta – rezsivel együtt – akár 100 ezer forintot is felemészt. Ott nyugalmasabb az élet, zavartalanabbul lehet készülni a vizsgákra, nem kell a másik után kitakarítani a fürdőt, vagy kitörölni a mosogatót. A többség erre szavaz, még akkor is, ha erőn felül, vagyis hitelből kell fedeznie a szoba-konyhás luxust. Számukra valamiért vonzóbb szűk hajlékban, olykor magányosan boldogulni, mint lemondani a kényelemről a közösségi életforma javára.

A tanulópénzt mindenki megfizeti. Felnőtté válni csak úgy lehet, ha megtanuljuk elviselni a másikat, a rigolyáit, a horkolását. Hogy ez kollégiumban vagy albérletben történik, valójában mindegy. Krámer doki éppúgy kidobta volna tévéjét az ablakon, ha bérelt lakásban bosszankodik kedvencei kudarca miatt azon a májusi estén. De a koleszban nem maradt magára: vele sírtunk, vele nevettünk.