Délmagyar logó

2016. 12. 04. vasárnap - Borbála, Barbara -5°C | 4°C

Tanya A faluban

"Nincsen tévedés a címben, jogosan nagybetű a névelő. Ez a falu most mind tanya. Van egy negyedévenként megjelenő folyóirat, annak a címe A falu. A nyári száma kizárólag a tanyával foglalkozik. A tanyákkal."
Nincsen tévedés a címben, jogosan nagybetű a névelő. Ez a falu most mind tanya. Van egy negyedévenként megjelenő folyóirat, annak a címe A falu. A nyári száma kizárólag a tanyával foglalkozik. A tanyákkal.
Annak idején sikerült odáig eljutnom, hogy Kiskunmajsa és Békéscsaba között húzott képzeletbeli vonal „fölött" általában tanyasit mondanak, az „alatta" lakóknak viszont viszketni kezd a tenyerük, és akár ütnének is, ha tanyasinak mondják őket.

A tanyasit mondók írták a folyóirat tanulmányait, többségük a Magyar Tudományos Akadémia Kecskeméten székelő Regionális Kutatások Központja Alföldi Tudományos Intézetének a munkatársa. Hogy ez a kicsi különbség nem jelent semmit? A mi vidékünkön állítják, egyszerre két lábbal nem lehet állni ugyanazon a földön. Annyira más. Ha a talaj ennyire különbözik, hogyne különbözne az ember? Ha hírt hallok róluk, első gondolatom mégis az, jó annak a megyének, amelyik helyet adott az intézetnek. A dánokat is befogadta, és azzal is jól járt.

(Egyébként a tanyasi változat is normális. Körülbelül a múlt század harmincas éveiben kezdett terjedni. Ahogy van városi és falusi, ugyanúgy lett a tanyasi is. Már Móricz Zsigmond is használta.)

Mit mondanak a kutatók a ma tanyáiról? Legalább a nevüket ide írom: Agócs Bernadett, Czene Zsolt, Csatári Bálint, Dóka Richárd, Farkas Jenő Zsolt, Font Erzsébet, Gáborjákné Vydareny Klára, Jávor Károly, Kanalas Imre, Kiss Attila, Kovács András Donát, Petrás Ede, Rendek Lászlóné. Csaknem ötezret kerestek föl tavaly, és negyvenezret térképre tettek. Már a bevezetőben olvasható ez a töredékmondat: „...az egykori alföldi tanyavilág lényegében az elmúlás utolsó fázisának állapotában van." Szomorú a kép. A Duna–Tisza-közi homokhátság tanyáit vizsgálták, bevonva a legilletékesebbeket, támaszkodva az érdekelt minisztériumok szakmai kompetenciájára is, és arra a következtetésre jutottak, bőven lenne mit megőriznünk belőlük.

Szívemből beszélnek. Emberek sokasága szenvedte végig azt a századot, amelyik ide torkollott. Tragédiák koszorúzták a végig soha nem gondolt intézkedéseket. Örömök is voltak, hogyne lettek volna. Ahol ember él, ott megterem a boldogság is, mégis inkább fekete szivárvány borult erre a tájra. Az öregátkosban szinte tombolt az a fölsőbbségi tévhit, hogy minden fejlesztés konzerválná a tanyát, a szocialista nagyüzem érdekében inkább leradírozni szerették volna valamennyit a térképről.

Építési tilalom szegte útját még a javítási szándéknak is, és a tanyai iskolákat is elfújták a központi szelek. Ez jelentette a legnagyobb döfést. Amikor már lehet építeni, amikor már nem korlátozó tényező az erőltetett nagyüzem se, megállíthatatlan a pusztulás. Mit mondott a szülő gyermekének? Akárhová mehetsz, csak a földtől messzire menj! A gyerek elment, és a szülő is, legtöbbször a föld alá.

Szegényedünk vele, vagy gazdagodunk? Társadalmi és gazdasági változásokra soha nem lehet egyértelmű feleletet adni. Megbomlott a tanyák szellemi hajszálcsövessége, azt a bizonyos fekete szivárványt erre értem. Még mindig vannak villany nélküliek, és a központi műsorszórók igénytelen sugallata is itt csapódik le leginkább. Sorsukban megszorult városiak is itt próbálnak szerencsét, és a kitüremkedő lumpenáradat is itt éli meg a teljes kilátástalanságot.

Illene legalább összefoglalnom azt a sok okos fölvetést, ami ebben a számban tálalva van, de minden kivonatolás csorbítás is lenne. Ha van még valaki, akit érdekel a kint élők sorsra, az egészet el kell olvasnia. Sűrítmény ez is, a nagy számokból vonja le következtetéseit, de hasznos. Figyelmet és megbecsülést érdemelnek, akik törődnek velük.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Csak azért is: ablak!

"Tisztességes nyugdíjas lett abból is, akit megboldogult tanárkoromban naponta szekíroztam. Nem… Tovább olvasom