Délmagyar logó

2016. 12. 08. csütörtök - Mária -5°C | 3°C

Távol Budapesttől

"Aki Budapesttől 150-170 kilométernyire él, dolgozik, arról azt mondják a tízszer ekkora országok polgárai, hogy autópályán csak egy ugrásnyira van a metropolisztól."
Aki Budapesttől 150-170 kilométernyire él, dolgozik, arról azt mondják a tízszer ekkora országok polgárai, hogy autópályán csak egy ugrásnyira van a metropolisztól. Százezrek tesznek meg ekkora távolságokat Európában mindennap, ha mondjuk Bécsbe, Münchenbe, Londonba járnak be dolgozni a környékbeli városokból. Nem számít távolságnak, ha jó a közlekedés, ha egy sztráda a köldökzsinór. Ma már akár Letenyéről is el lehetne ugrani Zágrábba egy kis dolgozgatásra – háromnegyed óra alatt.

Nem volt ez mindig így. A Csongrád megyeiek jól tudják, mit jelent a sztráda hiánya, nemcsak időben, hanem balesetveszélyben, stresszben is. Az M5-ös átadásával azt hihettük, leküzdöttük a távolságot, minden korábbi hátrányunkat. Autópályán igazából szinte nem számít, száz vagy százötven kilométerre van-e a célpont, főleg azoknál az embereknél nem, akik gyors és kényelmes autóval rendelkeznek.

Tudniillik én most azokról írok: a valószínűleg gyors, megbízható kocsival közlekedő indiai felső- és középvezetőkről, akiknek a tulajdonos Budapesthez közeli települést keres. Nem mellékes szempont a gyárépítésnél a leendő üzem helye, a telek, az infrastruktúra, a meglévő munkaerő, a város pozitív hozzáállása, de legalább ugyanannyit jelent, mekkora távolságra fekszik a fővárostól.

Úgy tudjuk, az indiaiak fogtak egy körzőt, a hegyét a térképen Budapestnél szúrták le, és húztak egy 100 kilométer sugarú kört. Szegednek pedig ebbe a körbe nem sikerül bekerülnie, még akkor se, ha szépítünk, és nem 170, hanem csak 150 kilométeres távolságot mondunk a főváros határáig. Azzal kell szembesülnünk, hogy a hozzánk közel került Budapest másoknak – ráadásul hatalmas országból érkező szakembereknek – távoli célpont. Mit szóljon akkor Pécs, Komló, Kaposvár, és mit tehet mondjuk Békéscsaba? Semmit. Be kell látnunk, hogy a befektetők ugyanúgy a fővárosi jobb iskolák, nagyobb lehetőségek bűvöletében élnek, mint mi, akik gyerekeinket hessegetjük el Szegedről: menj, ha azt akarod, hogy munkád legyen!

Olvasóink írták

  • 2. Kolompár Rómeó barátja 2008. augusztus 27. 17:42
    „az utolsó mondathoz:
    sajnos SEMMILYEN jövőképet nem tudnak nekem mondani, hogy maradhatok úgy Szegeden, hogy TALÁN nem kell aggódnom a munkámért.
    Mert igenis kell. Minden szinten. Mert ha egy-két iparág nem fejlődne, talán a többi fel tudná szívni a hiányzó munkaerőt illetve tudna adni munkát a munkakeresőnek. de a cikk és a lenti komment miatt már nem is vagyunk a képben.
    És ez "a" gond. Többek között.

    Valóban, jómagam Frankfurt mellett élek, naponta ingázva nem probléma ekkora távolság. Viszont a cégek és infrastruktúra miatt max. Kecskemétig "lát el" a cégek szeme (ebből profitál is a kis város, rendesen mint tudjuk) - félreértés ne essék, Kecskemét jó hely. Csak még több ilyen kellene, hogy ne csak az legyen a fejekben, hogy Bu(n)dapest... :-(”
  • 1. Kolompár Rómeó 2008. augusztus 26. 09:27
    „Egyetertek sajnos. Es az autopalya immaron nem vonzza a befektetot, mert ha mar ide elert, akkor kicsit kell csak tovabb menni es harmad aron haromszor motivaltabb munkaerot talal akar Szerbia, akar a mar EU-tag Romania fele megy.

    Ha megepul a Mako fele vezeto autopalya is, akkor ennek a regionak vegleg reszeltek. Kell a palya, mert eletveszely a kozlekedes, Szeged is bedugul nyaron a sok vendegmunkastol (es a szerbek, torokok mar be se jonnek!). De ezzel veget is ert az elony.
    Ahhoz azert messze van Bp, hogy minden nap oda-vissza megtegye valaki a munka miatt az utat. Ez csak pl. Ujhelyi volt allamtitkar urnak jar a mi penzunkbol (soforrel, szolgalati kocsival), mondvan, hogy nem hagyja itt a csaladjat hetkozben.

    A palyanak a kilencvenes evek kozepen kellett volna lejonnie VEGIG. De utolag mar kar keseregni, ez van.

    Es igen, az utolso mondat a legborzasztobb. El kell menni. Csak sokan az iameroseim kozul azt mondtak (es jomagam is), ha mar el kell menni, akkor nem a koszos, sz@ros, elhetetlen, undorito, mocskos Budapestre, hanem Frankfurtba, Hamburgba, Göttingenbe, Drezdaba, Becsbe, Salzbuzrgba, Berlinbe, esetleg Ausztraliaba, egyeb mas orszagokba.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Az érem másik oldala

"Azzal sem kockáztatok túl sokat, ha kijelentem, hogy sok francia és sok angol sportért rajongó… Tovább olvasom