Délmagyar logó

2017. 07. 26. szerda - Anna, Anikó 16°C | 26°C Még több cikk.

Távolodó nyugdíjkorhatár

"A munkáltatók abban a pillanatban szeretni fogják az idősebb dolgozóikat is, amint megéri nekik."
Meddig dolgozzon az ember? Amíg csak szusz van benne! – azok szoktak így poénkodni évekkel ezelőtt, akik előtt bizonytalan volt, hogy 56 vagy 58 éves korukban fognak nyugdíjba menni. Mára kiderült, poénjuk egyáltalán nem olyan vicces. A válság pofonjaitól még mindig szédelgő Európai Unióban már a 70 éves nyugdíjkorhatár van napirenden. Miközben Magyarországon a férfiak születéskor várható élettartalma 68,7 év, nőknél 77,2. A számok kétségkívül bizarr következtetésekre csábítanak.

Amíg az embereket csak statisztikai számnak tekintik – amire a politikusokban többnyire meg is van a hajlandóság –, viszonylag logikusan le lehet vezetni, miért is tarthatatlanok, pontosabban fenntarthatatlanok a mai nyugdíjrendszerek. Fő ok, hogy a következő évtizedekben tovább romlik az aktívak és a nyugdíjasok aránya minden tagországban. Ha nem változtatnak a jelenlegi szabályokon, akkor (a várható élettartam további emelkedése miatt) 2030-ra már csak két aktív személy jut majd egy nyugdíjasra, szemben a mostani hárommal.

Nem is lenne baj, ha a statisztikai számok mögött nem emberek lennének. Különféle sorsokkal – országon belül és kívül is. Ötszörös jövedelem, emberibb munkakörülmények, nyolc évvel magasabb átlagéletkor mellett egy francia 62 vagy egy német 65 éve nem ugyanannyi, mint egy magyaré. Ráadásul a mi nyugdíjkorhatárunkat körülveszi egy elképesztő kuplerájság is. Miről beszélünk abban a gazdasági kultúrában, ahol egy sor munkaadó úgy tekint 50 év fölötti dolgozóira, mint a selejtbikákra? Meg lehet nézni, hányan kapnak közülük újra munkát – hát hogy ne menekülnének korengedményes nyugdíjba, ami pont ellenkezője az ország hosszú távú érdekeinek. Milyen 62 meg 65 évről beszélünk ott, ahol még mindig vannak olyan kiváltságos csoportok, amelyeknek tagjai akár 45 évesen nyugdíjba mehetnek, 25 év munkaviszony után? És milyen szemmel néznek a „továbbszolgáló" szülőkre azok a fiatalok, akik maguk sem találnak munkát?

Lehet konszolidálni a helyzetet. A munkáltatók abban a pillanatban szeretni fogják az idősebb dolgozóikat is, amint megéri nekik. És azonnal lesznek ötleteik a változatos foglalkoztatási formákra is (részmunkaidő, távmunka, nyugisabb munkakör és így tovább). A feltételeket az államnak kell megteremtenie. Mint a fogyatékosok foglalkoztatásánál – ami jó a munkavállalónak és vonzó a munkáltatónak is. Csak a statisztikai számokat kellene most is emberszámba venni.

Olvasóink írták

  • 3. Yossarian 2010. június 27. 22:23
    „70 éves korhatár?!
    eszméletlen.
    akkor már nem lenne jobb inkább főbelőni mindenkit, aki eléri mondjuk a 65-öt?
    humánusabb lenne, mint az életfogytig tartó robotolás.”
  • 2. mazsolaszolo 2010. június 25. 18:00
    „A japánok már rájöttek arra, amire mi, világesze magyarjai nem, hogy bármely munkában a sok-sok évnyi tapasztalat és letisztult tudás - egyfajta bölcsességnek is hívhatnám, ha nagyon nagyképűre venném a figurát - megfizethetetlen.

    Többek között csökkenti a generációk közötti szakadékokat, csökkenti az idióta fogyasztói társadalom visszásságait (lásd pl.: 32 éves korra már legyen ez vagy az, az élet 16 és 35 között ér valamit, csak a fiatal a jó munkaerő, ne kötelezd el sehova magad, egyetlen szakmának sem, legyél "rugalmas", bármikor bárhova pakolható, stb.) és tovább segít adni az értékeket a következő generációknak.”
  • 1. allwin 2010. június 25. 10:27
    „Könnyű kiszámolni igen....

    A cél, hogy ne élj addig, hogy nyugdíjat kapj, viszont egész életedben levonják tőled, hogy majd abból adjanak...
    ---> bevétel”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Meddig lehet feszíteni?

"A kormánypárt egy évvel ezelőtt, ellenzékben még 16 forintos literenkénti csökkentésről beszélt." Tovább olvasom